Kilencedik fejezet - Amelyben a puruttyaherceget eléri végzete, de előtte baszik még egy utolsót, utána pedig  lovasszobrot kap.

Elérkezett a kivégzés napja, Bebascu herceg meggyónt, áldozott, végrendelkezett és írt a szüleinek. Aztán bevezettek a cellájába egy tizenkét éves kislányt. Mony elcsodálkozott, de látván, hogy egyedül hagyták vele, elkezdte tapogatni.
A kislány aranyos volt, románul elmondta, hogy bukaresti, a szülei markotányosként szolgáltak az orosz sereg hátsó felében, s ott fogták el őt a japánok. Megkérdezték tőle, akarja-e, hogy egy román halálraítélt elvegye a szüzességét, ő pedig beleegyezett.

Nyolcadik fejezet - Ebben a fejezetben a mazochista Kása századosnak és hites nejének romantikus kalandjairól olvashatunk. Valamint kideül az is, hogy a  japánok döntő győzelmüket egy román szadistának köszönhetik.

Monyt becsületszóra elengedték, s szabadon járkálhatott a japán táborban. L'Obassot hiába kereste. Jártában-keltében feltűnt neki, hogy az a tiszt tartja szemmel, aki foglyul ejtette.
Barátjává akarta tenni, s sikerült is szoros kapcsolatot kialakítania vele. Élvhajhász sintóista volt, s elragadó dolgokat mesélt a feleségéről, aki Japánban maradt.

Hetedik fejezet - Léghajóval megyünk a frontvonalon túlra, ahol ismét találkozhatunk Puncilinával és Alexine-nel, tanúi lehetünk egy gruppenvesszőzésnek, valamint megismerhetünk egy lengyel ápolónőt. Mony pedig fogságba esik.

Egon Müller német kém és Kirejmu japán kurva kivégzése után Bebascu herceg nagyon népszerű lett Port-Arthurban.
Egy nap hívatta Stössel tábornok, s egy borítékot adott át neki:
- Bebascu herceg, maga nem orosz, mégis a helyőrség egyik legjobb tisztje... Felmentő sereget várunk, de Kuropatkin tábornoknak sietnie kellene... Ha tovább késlekedik, kapitulálnunk kell... Lesnek minket ezek a kutya japánok, s a fanatizmusukkal előbb-utóbb megtörik ellenállásunkat. Ni. Maga át fog menni a japán arcvonalon, s átadja ezt a sürgönyt a generalisszimusznak.

Hatodik fejezet - A japán kurvakislány elmeséli tragikus életét, plussza további tragégiák is történnek

Megkezdődött Port-Arthur ostroma. Mony és hű csicskása, L'Obasso a városban rekedtek a derék Stössel tábornok seregeivel egyetemben.
Miközben a japánok a szögesdróttal megerősített védelmi gyűrűt próbálták áttörni, a hős védők, dacolva az egyre záporozó bombákkal, rendületlenül látogatták a továbbra is üzemelő kabarékat és kuplerájokat.

Ötödik fejezet - Amelyben a herceget összetévesztik egy másikkal, de lebukik, mert csak két golyója van. Lesz még itten óriáscsikló, és homoerotikus incest tematika is.

- Kokodryoff tábornok őexcelenciája pillanatnyilag nem tudja fogadni. Éppen a lágytojását tunkolgatja.
- Én viszont - felelte Mony a portásnak - az ő ordonánc tisztje vagyok. Nevetségesek maguk péterváriak az örökös bizalmatlanságukkal... Nézze meg az egyenruhámat! Remélem, nem azért hívattak Szentpétervárra, hogy portások packázzanak velem!
- Mutassa a papírjait! -mondta a cerberus, egy tagbaszakadt tatár.
- Nesze! - mondta Mony, s válaszképpen az orra alá dugta pisztolyát. A kapus sóbálvánnyá dermedt, majd mély meghajlással utat engedett a katonatisztnek.

Negyedik fejezet - Amelyben régi ismerősök kerülnek elő, újabb dráma történik a vonaton, majd egy különös szertartást élvezhetünk végig. Bebascu herceg megkapja az örökségét sőt tábornoknak is kinevezik. Kitört a háború,  irány Szentpétervár!

 Harmadik fejezet - A szereplők kiheverik fáradalmaikat, ismét találkoznak, ez azonban tragikus drámába torkollik.

Jó pár nap eltelt a különös este óta, mely még különösebb véget ért a 3269-es fiákeres és a rendőr közreműködésével, de Bebascu herceg még mindig a sebeit nyalogatta. Az ostornyomok már behegedtek; a pamlagon heverészett a Grandhotel egyik különtermében, és a Le Journal bűnügyi rovatát olvasgatta; az mindig felizgatta. Most is volt benne egy bizsergetően izgalmas kis történet. Valami éttermi mosogatólegény megsütötte az egyik kis kukta seggét, aztán azon melegében megfarkalta, s közben jóízűen csipegetett az ifjú ropogósra sült, véres püspökfalatjából. A jobb sorsra érdemes rostonsült iszonyú sivalkodására összecsődült a szomszédság, s hamarosan lakat alá került a szadista mosogató. Az esetet a lehető legnagyobb részletességgel tálalta az újság, a herceg széles vigyorral olvasgatta a cikket, lassan, komótosan veregetve faszát, melyet közben előhalászott nadrágjából.

Második fejezet - Amelyben Bebascu megismerkedik két hölgyel, valamint fogadalmat tesz.

- Mihelyt megláttam, kisasszony, királynői szépségétől tótágast állt bennem a genitális szerelem, s jobban felhevültem, mint egy kupica törkölytől.
- Pörkölttől?
- Lábaihoz helyezem vagyonomat és szívemet. Lennénk csak együtt az ágyban, hússzor egymás után bizonyítanám érzelmem szilárdságát. Sújtson le rám a tizenegyezer szűz haragja, vagy testemet tizenegyezer vessző harapja, ha tódítok.

Úgy gondoltam, hogy talán sokan nem ismerik Apollinaire ezen alapművét, a Tizenegyezer Vesszőcsapást, ezért ezt a 9 fejezetes írást most posztsorozat formájában bocsátanám elétek, napont kijönne egy új fejezet. Aki olvasta, az lépjen tovább, vagy nosztalgiázzon, aki nem, annak jó szórakozást.

Akinek ne adj isten Apollinaire (magyarul kiejtve kb apoliner) neve sem rémlene, az lapozza fel a gimis irodalom könyvecskéit, bizonyára megtalálja ott, mint a kalligrammák, vagyis képversek nagy szakértőjét. (Ezt a műfajt különben nem ő találta ki, hiszen már az ókori Alexandriában is nyomattak hasonlókat, azonban feledésbe merültek, mondhatti ő újra felfedezte őket.) Ebben a posztban nem kalligrammák lesznek, hanem egy puruttya írása, amihez annak idején sajnos nem adhatta a nevét.

Képeket nem raktam bele, mert szerintem jobb így, de a szöveget próbáltam (kissé önkényesen) tagolni, hogy jobban olvasható legyen, mint az eeredeti rövid sorok.

Első fejezet - Amelyből megtudhatjuk, hogy Bukarest szép város, megismerjük a trú puruttya román főhőst, Mony Bebascut, örökös hospodárt, valamint Párizsba utazásának előzményeiről is tájékozódhatunk.