Negyedik fejezet - Amelyben régi ismerősök kerülnek elő, újabb dráma történik a vonaton, majd egy különös szertartást élvezhetünk végig. Bebascu herceg megkapja az örökségét sőt tábornoknak is kinevezik. Kitört a háború,  irány Szentpétervár!

Óriási volt a botrány. Egy hétig másról sem írtak az újságok. Puncilina, Alexine és Bebascu két hónapig nyomta az ágyat.
Egy este a lábadozó Mony bement egy kocsmába a Montparnasse pályaudvar mellett: Snapszot mértek, nincs is annál ínycsiklandóbb, ha a finom likőrök már nem csiklandozzák az ember eltompult ínyét.
A herceg ízlelgette a szörnyű kerítésszaggatót, s közben szemügyre vette a vendégeket. Az egyik, egy szakállas óriás, ruhájáról ítélve vásárcsarnokbeli rakodómunkás, úgy nézett ki hatalmas lisztes kalapjában, mint valami nagy hőstettre készülő mesebeli félisten.
A hercegnek ismerős volt az arca. "Csak nem L'Obasso az, a rokonszenves betörő?" - gondolta. Aztán egyszer csak meghallotta mennydörgő hangját, amint egy pohár snapszot rendelt. Ez bizony ő volt. Mony felállt, s kinyújtott kézzel megindult felé:
- Adjon isten, L'Obasso, a Vásárcsarnokban dolgozik mostanában?
- Én? - lepődött meg a rakodó. - Honnan ismer maga engem?
- Találkoztunk egyszer a Prony utca 114-ben - vetette oda Mony fesztelenül.
- Az nem én vagyok - mondta L'Obasso rémülten -, én nem ismerem magát, én már három éve itt dolgozom a Vásárcsarnokban, jól ismer mindenki. Hagyjon békén!
- Elég a púderből - intette le Mony. -L'Obasso, az enyém vagy. Kiadhatnálak a rendőrségnek. De tetszel nekem, s ha elszegődsz hozzám, komornyikom lehetsz, velem jössz mindenhová. Beavatlak a hálószobatitkaimba. Segítőtársam, s ha kell, védelmezőm leszel. Aztán, ha hűséggel szolgálsz, gazdaggá teszlek. Azonnali választ kérek.
- Jó fej maga, nagy dumája van. Itt a kezem, nem disznóláb, a magáé vagyok.
Néhány nappal később L'Obasso, immár komornyiki rangban, lázasan csomagolt. Mony hercegnek sürgősen vissza kellett utaznia Bukarestbe. Kebelbarátja, Szerbia alkonzulja nem sokkal azelőtt meghalt, s ráhagyta minden vagyonát. Voltak rézbányái is, ezek igen jól jövedelmeztek az utóbbi években, de ha az ember nem nézett az intéző körmére, azonnal csökkent a hozadékuk. Mony herceg, mint láthattuk, nem önmagáért szerette a pénzt; nagy-nagy gazdagságra vágyott, de csakis az örömökért, amelyeket egyedül arannyal lehet megvásárolni: Folyton az egyik őse kedvenc mondását idézgette: "Minden eladó; minden megvehető; csak meg kell adni az árát."
Mony herceg és L'Obasso helyet foglalt az Orient expresszen; a vonat zötyögésének hamarosan meglett a hatása. Monynak állt a fasza, mint egy kozáknak; s tüzes pillantásokat vetett L'Obassora. Odakünn a fenségesen nyugodt Kelet-Franciaország pergette pompázatos tájait. A szalon csaknem üres volt; egy igen jól öltözött, podagrás öregúr, krákogva, szitkozódva betűzgette a Le Figarót.
Monyn kényelmes bő raglán volt. Elkapta L'Obasso kezét, behúzta a zsebrésznél lévő hasítékon keresztül és a sliccére helyezte. A hatalmas termetű komornyik megértette ura óhaját:
Nagy mancsa szőrös volt, de párnás, és puhább, mint az ember gondolta volna. L'Obasso ujjai finoman kigombolgatták a herceg nadrágját. Megragadták a hímtagot, mely pontról pontra igazolta Alphonse Ailais híres kétsorosát:

A vonatok izgató rázkódása
Gerincvelőnk vad vágyakig csigázza.

Ekkor lépett be a hálókocsi-társaság alkalmazottja, s közölte, hogy lehet vacsorázni, már több utas is ott van az étkezőkocsiban.
- Pompás ötlet-mondta Mony. -L'Obassokám, menjünk előbb vacsorázni!
Az exrakodó kihúzta a kezét a hasítékon át. Elindultak az étkezőkocsi felé. A hercegnek még mindig állt a fasza, s mivel nem gombolta vissza a sliccét, nagy púp domborodott a ruháján. A vacsora kellemesnek ígérkezett, ringatóan zakatolt a vonat, megnyugtatóan csörömpöltek a tányérok, az ezüstevőeszközök, a kristálypoharak, s csak akkor rezzentek össze néha, mikor nagy pukkanással kinyitottak egy Apollínarist.
Monyék asztalával átellenben két csinos szőke nő ült. L'Obasso, aki szemben ült velük, felhívta rájuk Mony figyelmét. A herceg megfordult, s egyikükben, amelyik szerényebben volt öltözve, Mariettát, a Grand Hotel takaros szobalányát ismerte fel. Felpattant, és odament a hölgyekhez. Köszönt Mariettának, majd a másik, csinos, festett arcú szépséghez fordult. Elragadtatva látta, hogy mint a modern nők, ő is hipermangán oldattal szőkíti a haját.
- Asszonyom - mondta. - Kérem, bocsássa meg tolakodásomat. Kénytelen vagyok magam mutatni be magamat, mivel itt a vonatban aligha áll módomban közös ismerősöket találni. Mony Bebascu herceg vagyok, örökös hospodár. Ez a kisasszony, azaz Marietta, a Grand Hotel volt szobalánya, aki most nyilván az ön szolgálatában áll, végtelenül lekötelezett, s most azonnal szeretném neki leróni a hála adóját.
Ezennel férjhez adom komornyikomhoz; mindkettőnek ötvenezer frank hozomány üti a markát.
- Nincs semmi akadálya - mondta a hölgy -, de ha szabad kérdeznem, ez itten kinek a markát üti?
Mony fasza ugyanis időközben megtalálta a rést, s vidáman kukucskált kifelé. A herceg elpirult, s legott eltüntette a vöröslő hímtagot. A hölgy felkacagott.
- Még szerencse, hogy nem látta senki... az lett volna a szép... No de feleljen: kinek szánja ezt a félelmetes szerszámot?
- Engedje meg, asszonyom - felelte Mony gálánsan -, hogy az ön királynői szépsége előtt tisztelegjek vele.
- No majd meglátjuk - szólt a hölgy - egyelőre, minthogy maga már bemutatkozott, én is bemutatkoznék... Estelle Ronange...
- A nagy színésznő? A Théátre Francais ből?
A hölgy bólintott.
Mony magán kívül volt örömében.
- Estelle - kiáltott fel -, hogy is nem ismertem magára? Mióta vagyok szenvedélyes csodálója! Hány estét töltöttem a ThéátreFrancais-ban, hányszor megbámultam az alakításait! S mikor már nem bírtam magammal, és nem verhettem ki nyilvánosan a faszom, a fikát túrtam ki az orromból, és azt csócsálgattam! Milyen jó volt! Milyen jó!
- Marietta, menjen vacsorázni a vőlegényével - mondta Estelle. - Herceg, vacsorázzon velem.
Mihelyt elfoglalták helyüket egymással szemben, a herceg és a színésznő szerelmes tekintetet váltottak.
- Hova utazik - kérdezte Mony.
- Bécsbe, a Császár színe előtt fogok játszani.
- És a moszkvai vendégszereplés?
- Szarok a moszkvai vendégszereplésre; holnap elküldöm a lemondásomat Phanylaesnek... Félreállítanak... Vacak szerepeket adnak... Eoraka szerepét se kaptam meg Mouriet-Sully új darabjában... Otthagyom őket... Nem fog- ják sárba tiporni a tehetségemet.
- Adjon elő nekem valamit... verset... - kérte Mony.
Miközben a tányérokat cserélték, a színésznő elszavalta az Útrahívást. Ahogy haladt előre a gyönyörű költemény, melybe Baudelaire belecsepegtette szerelmi bánatát, szenvedélyes sóvárgását, Mony érezte, hogy a színésznő apró lábai felkúsznak a combján a raglán alatt, s odaérnek a sliccéből petyhüdten lógó farkához. Ott a lábak megálltak, érzéssel közrefogták, s finoman dörzsölgetni kezdték. Es- telle Ronange selymes cipellőjének hatására kőkeményre meredt a fiatalember ernyedt fallosza. Hamarosan tűzbe jött, rögtönzött egy szonettet, s el is szavalta a színésznőnek; a lábmunka közben egy pillanatra sem szünetelt.

NÁSZDAL
Kezed bedugja majd ékes szamár tagom
A combjaid között nyíló nagy lupanárba;
És, Avinusszal szemben, be kell vallanom,
Ha neked jó, az én kéjem is felcsigázza.
Ajkam krémsajt-fehér kebledet meggyalázva
Tiszteli meg, amíg szelíd csecsét szopom.
Hím mantulámból a sperma olvatagon,
Aranyként csepeg a te nőnemű pinádba.
Te édes kis lotyóm! feneked dúshúsú
Gyümölcsök zamatos rejtelmét sújtja porba,
Gömbölyűbb, mint a Föld nemnélküli golyója
S a telihold, amely seggére oly hiú,
S két szemedből, habár fedezze sűrű fátyol
Csillagokból-eső sötét fénylés világol.

S minthogy a fasz az izgalom tetőpontjára érkezett, Estelle leengedte a lábát.
- Hercegem - incselkedett vele - nem kéne összeköpködni az étkezőkocsit; mit gondolnának rólunk az emberek?...
Engedje meg, hogy köszönetet mondjak magának, amiért tisztelgett Corneille-nek szonettje csúcspontján. S jóllehet az én szekerem rúdja is kifelé áll, mármint a Comédi Francaise-ből, a társaságot érintő valamennyi kérdés élénk érdeklődésem tárgyát képezi.
- S ha majd fellép Ferenc József színe előtt - érdeklődött Mony -, akkor merre fordítja azt a rudat?
- Az az álmom - felelte Estelle - hogy kabarécsillag legyek.
- Vigyázzon! - intette Mony. - A csillagokra leső sötét Phenylae úr soha véget nem érő pert akaszt a nyakába.
- Ne is törődj vele, Monykám, inkább költsél még nekem néhány verset, mielőtt csicsikálni mennénk.
- Jó - mondta Mony, s a következő két bűbájos mitológiai tárgyú szonettecskét rögtönözte:

HERKULES ÉS OMPHALE:

Leverve hever le.

„Érzed, ugye, ahogy megy be hegye…!”
„Mennybe ragad
Ez a nagy álomi fasz ma.

Szeretsz?”
És Herkules seggbebassza.

PIRAMUS ÉS TISBE:

Jó Tisbe
Madám jő tüzbe: „Babám!”

Piramus se Haboz ám,
Nekiesve:„Tubám!”

Jöjj!”,
habog Az édes, és legott
El is élvez
Akár a Párja

- Gyönyörű! Csodálatos! Elragadó! Mony, te egy költőisten vagy, gyere, basszál meg a sleeping-carban, rámjött a toszinghatnék.
Mony fizetett. Marietta és L'Obasso sóvárgó pillantásokat vetettek egymásra. A két pár bevonult egy kupéba, Mony pedig ötven frankot csúsztatott a kalauz zsebébe:
- Intézze el valahogy a vámosokat. Nincs semmi elvámolni valónk. Tudja mit; kopogtasson be két perccel a határ előtt.
A fülkében mind a négyen levetkőztek. Marietta készült el először. Mony még sose látta meztelenül, de felismerte vaskos, kerek combját és a domború picsáját borító szőrrengeteget. Meredezett a didije, akárcsak Mony és L'Obasso fasza.
- L'Obassokám - mondta Mony - basszál seggbe, kérlek, míg én ezt a szép lányt keffintgetem.
Estelle még elbíbelődött egy darabig; aztán mikor már ő is teljesen csupasz lett, Mony beakasztott hátulról Mariettának, az meg a nagy élvezettől dobálni kezdte a seggét, hogy csak úgy csattogott Mony hasán. L'Obasso közben bepasszírozta rövid, vaskos, göcsörtös faszát Mony szétnyíló rózsájába.
- A zötyögős kurva ég! - ordította Mony. - Ez a kurva vonat még a szart is kirázza belőlünk.
Marietta kárált, mint a tyúk, és tántorgott, mint a szüreti ló. Mony átkarolta és belemart a csöcsébe, de közben a szépséges Estelle-en legeltette a szemét, különösen a haján, amely fodrásza ügyességét dicsérte. Modern nő volt, a szó legteljesebb értelmében: hullámos haját szarufésűk tartották, gyöngyházfényük szépen illett az ízlésesen szőkített haj színéhez: A teste elragadóan szép volt. A segge izmos és kihívóan feszes. A művészi kifestéstől olyan volt az arca, mint egy luxuskurvának. A melle, igaz, kissé megereszkedett, de még az is jól állt neki, mert kicsi volt, formás és körte alakú. Ha az ember hátulról játszadozott vele, olyan selymes volt, olyan finom, mint a tejelő kecske tőgye, ha meg előlről, úgy ugrándozott az ember kezében, mint egy gombóccá gyűrt batiszt zsebkendő.
A punciján csak egy selymes kis szőrpamacs árválkodott. Hanyattfeküdt a couchette-re, aztán egy gyors csípőmozdulattal átvetette hosszú, izmos lábát Marietta nyakán, az meg, hogy úrnője muffja a szája elé került, mohón legelni kezdte, orrát úrnője seggébe, mélyen a lukba fúrva. Estelle jó mélyre benyalt a szobalányának, s nyelve egyszerre élvezhette a leány lángoló lukát, meg Mony bunkós nagy faszát,
mely tüzesen lüktetett benne. L'Obasso áhítattal élvezte a látványt. Hatalmas lőcse tövig benne volt a herceg szőrös seggében, s miközben lassan, kéjesen húzogatta, hatalmasakat fingott; a herceg és a két nő kéjesen szagolgatta a bűzfelhőket. Egyszer csak Estelle szörnyű vonaglásba kezdett, picsája csak úgy táncolt Marietta orra előtt, az meg szintén dobálni kezdte a seggét s még hangosabban káricsált. Estelle veszettül kapálózott fekete selyemharisnyás lábaival. Tűsarkú cipőjével úgy orrba rúgta L'Obassot, hogy az beleszédült, és eleredt az orra vére.
"Kurva!" - ordított fel L'Obasso, s bosszúból jó nagyot csípett Mony seggébe. Mony bedühödött, és iszonyatosat harapott az éppen elélvező, bömbölő Marietta vállába. A szobalány a fájdalomtól belevágta a fogát úrnője picsájába, az meg hisztérikusan összeszorította combjával a nyakát.

- Megfulladok! - nyögte Marietta, de senki sem figyelt rá. A két comb még erősebben rászorult a nyakára. Marietta arca lila lett, habzó szája úgy maradt eltátva a színésznő picsáján. Mony üvöltve élvezett bele Marietta élettelen pinájába.
L'Obassonak kigúvadt a szeme, aztán jó nagyot spriccelt Mony seggébe, s ekképp füstölgött a geci:
- Na ettől sem esel teherbe, nem is vagy férfi!
Kinyúltak mind a négyen. Estelle hanyatt dobta magát az ágyon, a fogát csikorgatta, nagyokat bokszolt a levegőbe, s veszettül kalimpált. L'Obasso kihugyozott az ajtón. Mony a faszát próbálta kiráncigálni Marietta picsájából. De hiába.
A szobalány teste nem mozdult.
- Engedj ki - kérlelte Mony, simogatta, aztán belecsípett a fenekébe, beleharapott, de semmi se használt.
- Feszítsük szét a combját, elájult! - szólt oda Mony L'Obassonak.
Mony csak óriási nehézségek árán tudta kihúzni a farkát a szörnyűséges satuból. Aztán megpróbálták életre kelteni
Mariettát, de hiába:
- Na baszd meg! Ez kifingott - szólott L'Obasso. S valóban. Marietta meghalt, megfulladt, megfojtotta az úrnője combja, halott volt, végérvényesen halott.
- Szépen nézünk ki! - mondta Mony.
- Ez a szemétláda az oka - mutatott rá L'Obasso a lassanként lecsillapodó Estelle-re, azzal kikapott Estelle úti neszeszerjéből egy hajkefét, s vadul püfölni kezdte vele. A színésznő élvezte, ahogy a kefeszőrök bele-belecsíptek a bőrébe: borzasztóan felizgatta a fenyítés.
Ekkor kopogtak az ajtón.
- Ez a megbeszélt jel - mondta Mony -, hamarosan átkelünk a határon. Én pedig megesküdtem, hogy díszlövéssel fogadjuk: egy sortűz francia, egy pedig német földön...
Próbáld föl a halottat.
Mony álló fasszal rárohant Estelle-re, az meg széttárt combbal fogadta be izzó picsájába:
- Vágd be tövig - kiáltotta - úgy! úgy!
Volt benne valami démoni, ahogy vibrált a segge; habzott a szája, a festékkel összekeveredő nyál undorítóan csorgott az állán, a mellén; Mony bedugta a nyelvét a szájába, a hajkefe nyelét pedig bevágta a segge lukába. Estelle ettől annyira felizgult, hogy vadul beleharapott Mony nyelvébe, s csak akkor engedte ki a foga közül, amikor Mony kínjában már véresre csipkedte a fenekét.
Közben L'Obasso hátára fordította Marietta holttestét; az arca egészen lila volt. Széthúzta a fenekét, s üggyel-bajjal betuszkolta hatalmas faszát a fajtalanság nyílásába. Akkor aztán szabad folyást engedett természetes vadságának. Két kézzel, csomókban tépkedte ki a hulla szőke haját. Fogával marcangolta vakító fehér hátát. Kibuggyant a bíborvörös vér, gyorsan megalvadt; mintha hóra freccsent volna.
Mikor már-már elélvezett, könyékig benyúlt a még meleg vulvába, s húzni kezdte kifelé a szegény szobalány beleit.
Mire elélvezett, már jó két métert kihúzott, s a dereka köré csavarta, mint egy mentőövet.
Amikor kilövellte az ondót, okádni kezdett - részben" a vonat rázkódása", részben az átélt izgalmak hatására. Mony már elélvezett, s meghökkenve nézte a komornyikját, ahogy szörnyen öklendezve össze-vissza hányta a csúffá lett holttestet. Véres hajcsomókra, belekre, vérre ömlött az okádék.
- Alávaló disznó-kiáltottfel a herceg-, megerőszakoltál egy halott lányt, akit ígéretem szerint feleségül kellett volna venned; bűnödért lakolni fogsz Jozafát völgyében. Ha nem szeretnélek annyira, most megölnélek, mint egy kutyát.
L'Obasso felállt; csupa vér volt, öklendezett, de most már sikerült visszanyelnie. Rámutatott Estelle-re, aki elborzadva, elkerekedett szemmel meredt az iszonyatos látványra:
- Ő az oka mindennek - jelentette ki.
- Ne legyél kegyetlen - mondta Mony -, neki köszönheted, hogy kiélhetted nekrofil hajlamaidat.
S minthogy egy hídon haladtak el éppen, a herceg kiállt az ajtóba, s letekintett a fenségesen zöldellő, romantikus rajnai tájra; a folyó széles kanyarokat írva hömpölygött a láthatárig. Hajnali négy óra volt, a réteken tehenek legelésztek, s már táncoltak a gyerekek a germán hársfák alatt.
Monoton, halotti sípszó jelezte egy porosz ezred vonulását, s a recitativo szomorúan olvadt bele a vashíd dübörgésébe és a vonat tompa zakatolásába. Az ódon várak alatt vidám falvak sorakoztak a parton, s mint gondosan összerakott, szabályos mozaikkockák, vesztek végtelenbe a rajnai szőlők.
Mony megfordult: a setét lelkű L'Obasso Estelle arcán ült. Hatalmas ülepe befedte a színésznő fejét. Szart; körös-körül folyt lefelé a bűzös, puha szar...
Hatalmas kés volt a kezében, azzal szabdalta reszkető hasát. A színésznő teste aprókat rángott.
- Várjál - mondta Mony -, maradj ülve.
Azzal ráfeküdt a haldoklóra, s benyomta álló faszát agonizáló pinájába. Kiélvezte az áldozat végtusáját, a nyilván szörnyű fájdalommal járó végvonaglásait, karjait pedig a hasából bugyogó meleg vérben fürdette. Amikor elélvezett, a színésznő már nem mozgott. A teste megmerevedett, kifordult szeme tele volt szarral.
- Most pedig - mondta L'Obasso - pucolás!
Megtisztálkodtak, felöltözködtek. Reggel hat óra volt.
Átléptek az ajtón, és bátran a robogó vonat lépcsőjére feküdtek. Aztán L'Obasso intésére finoman ellökték magukat, s legurultak a töltésre. Egy kicsit szédültek, mikor felálltak, de semmi bajuk nem esett, s határozottan búcsút intettek az egyre kisebbre zsugorodó vonatnak.
- Legfőbb ideje volt! - mondta Mony.
Betértek az első városba, két napot pihentek, aztán megint vonatra szálltak Bukarest felé.
Az Orient Express-beli kettős gyilkosságról még hat hónap múlva is cikkeztek az újságok. A gyilkosok nem kerültek elő, s a bűntényt Hasfelmetsző Jack számlájára írták, az ő széles háta azt is elbírta.

Bukarestben Mony átvette a szerb alkonzultól származó örökséget. A szerb kolóniával való kapcsolatai révén hamarosan meghívást kapott Natasa Kolovicshoz, az Obrenovics dinasztiával szemben tanúsított ellenséges magatartása miatt bebörtönzött Kolovics tábornok nejéhez.
Mony és L'Obasso nyolc óra körül érkezett meg az estélyre. A szép Natasa egy fekete kárpittal bevont szalonban fogadta őket, a világítást sárga gyertyák, a dekorációt lábszárcsontok és halálfejek szolgáltatták.
- Hercegem - szólt a hölgy-, ön most a szerb antidinasztikus bizottság titkos ülésén fog részt venni. Ma este minden bizonnyal halálra ítélik a galád Alexandert és kurva nejét, Draga Masinát; Petar Karazsorzsevicsnek ismét el kell foglalnia ősei trónját. Ha bármit elárul abból, amit itt lát és hall, a láthatatlan kéz végezni fog magával, a világ végén is eléri.
Mony és L'Obasso meghajolt. Az összeesküvők egyesével érkeztek. André Bar, a párizsi újságíró volt a pártütés szellemi vezére. Komor arccal lépett be, bő, fekete köpönyegben. Az összeesküvők meztelenre vetkőztek, s a szép Natasa körbemutogatta csodálatos, csupasz testét. Ragyogott a segge a gyertyafényben, a hasa viszont nem is látszott a köldökéig húzódó, göndör fekete gyapjútól.
Ráfeküdt egy fekete posztóval bevont asztalra. Bejött egy miseruhába öltözött pópa, elhelyezte a szent edényeket és misézni kezdett Natasa hasán. Mony ott állt Natasa mellett, az meg egyszer csak elkapta a faszát, és szopni kezdte; a pópa misézett tovább. L'Obasso közben rávetette magát André Barra, bevert neki hátulról, az pedig, mély átéléssel, ekkép szónokolt:
- Esküszöm e hatalmas faszra, mely a lelkem fenekéig bizsergeti testemet, hogy az Obrenovics dinasztiának hamarosan magja fog szakadni. Nyomjad, L'Obasso! Adjál neki, attól áll a faszom.
Azzal Mony mögé állt, seggbe kúrta, az meg belelőtte gecijét a szép Natasa szájába. Erre aztán az összes pártütő frenetikus seggbe kúrásba kezdett. Csattogott a sok fasz a nagy, szőrös férfiseggekben.
Natasa kétszer is kiverte a pópa faszát; szétterült a papgeci a szép ezredesné testén.
- Vezessék be az ifjú párt! - kiáltott fel a pópa.
Furcsa pár lépett a terembe: egy tízéves kisfiú frakkban, hóna alatt keménykalappal, meg egy aranyos nyolcév forma kisleány; menyasszonynak volt öltözve, fehér szatén ruháját narancsvirágcsokrok díszítették.
A pópa beszédet tartott, majd összeadta őket; gyűrűt váltottak. Aztán felszólította őket, hogy paráználkodjanak.
A fiúcska elővette kisujjhoz hasonlatos pinduri fütyülőjét, az ifjú ara pedig feltűrte plisszés szoknyácskáját, s elővillantotta fehér kis combjait, melyek tövében, mint egy ma született szajkó csőröcskéjében, apró, csupasz, rózsaszín nyílás
tátogott. Templomi csönd honolt a gyülekezetben. A kisfiú megpróbálta begyömöszölni a fütyijét a leányka puncijába, de sehogy se jött össze neki, úgyhogy letolták a gatyáját, buzdításul Mony kedvesen paskolni kezdte a popsiját,
Natasa pedig a nyelve hegyével csikizgette a makkocskáját, s piciny bingyókáját. A kisfiúnak ágaskodni kezdett a veszszőcskéje, s valahogy átszuszakolta a kis hártyán. Vagy pár percig vesződtek így egymással, akkor szétválasztották őket, L'Obasso fogta a kisfiút, s hatalmas durungjával szétbaszta a végbelét. Mony sem tudta megállni, hogy ne kefélje meg a kislányt. Megragadta, a combjára ültette és
dagadozó husángját belevágta parányi puncijába. A kisgyerek iszonyatosan sivalkodott, s dőlt a vér L'Obasso faszára.
Aztán a kislányt Natasa nyakába ültették, a pópa pedig befejezvén a misézést, felhajtotta a szoknyáját s paskolni kezdte bájos fehér seggecskéjét. Akkor Natasa felállt, beleült az egyik fotelban terpeszkedő André Bar ölébe, s felnyársalta magát hatalmas fütykösére. Vadul Szent György-özni kezdtek, mint az angolok mondják.
A kisfiú térden állt L'Obasso előtt, s forrókönnyeket ejtve szivattyúzta a locsolóját. Mony seggbe kúrta a kisleányt, az meg vonaglott, mint nyúl, ha elvágják a torkát. A többi összeesküvő is baszott orrba-szájba, szörnyű fintorokat vágva. Aztán Natasa felkelt, hátat fordított, feltartotta a seggét; az összeesküvők pedig szép sorjában csókkal illették hófehér valagát.

Ekkor egy madonna-arcú szoptatós anyát vezettek be, hatalmas csöcse csak úgy duzzadt a tejtől. Négykézlábra állították, a pópa pedig fejni kezdte, mint egy tehenet, a tejet a szent kelyhekbe gyűjtve. A kisleányt a szent edények fölé állították, s addig pisiltették, míg meg nem teltek a kelyhek. Akkor aztán az összeesküvők két szín alatt áldoztak: tejet és húgyot ittak. Majd lábszárcsontot ragadván, halálos bosszút esküdtek Alexander Obrenovics és neje, Draga Masina ellen. Az estély alávaló módon ért véget. Hoztak egy csomó vénasszonyt; a legfiatalabb is hetvennégy éves volt; össze-vissza baszták őket. Hajnali három óra felé Mony és L'Obasso undorodva távozott. Otthon aztán a herceg csupaszra vetkőzött, odatartotta szép fenekét L'Obassonak, az meg nyolcszor egymás után megfarkalta, végig a seggében
maradva, Ez volt a mindennapi betevőjük; úgy hívták egymás közt, hogy permanens kéjszántás.
Mony egy ideig ekképp tengette napjait Bukarestben.

Belgrádban megölték a szerb királyt meg a feleségét. A gyilkosság a történelem lapjaira tartozik, ki így értelmezi, ki úgy. Aztán kitört a háború Oroszország és Japán között.

Egy reggel Mony Bebascu herceg meztelen volt és gyönyörű, mint a belvedere-i Apollo-franciázott L'Obassoval. Mohón falták egymás répáját, s kéjesen méregették dákóikat, melyeknek a biliárdjátékhoz ezúttal vajmi kevés közük volt. Egyszerre élveztek el, s a hercegnek tele volt gecivel a szája, amikor egy kifogástalanul öltözött, angol lakáj lépett be a szobába, s aranyozott ezüsttálcán levélkét nyújtott át neki. 
A levélben az állt, hogy Bebascu herceget hadnagynak nevezték ki Oroszországba, Kuropatkin tábornok seregébe
külföldi minőségben.
A herceg és L'Obasso kölcsönös seggbe kúrással fejezte ki elragadtatásukat. Aztán fölszerelkeztek, s elutaztak Szentpétervárra, hogy onnan csatlakozzanak a hadtestükhöz.
- Nekem semmi bajom a háborúval - jelentette ki L'Obasso - a japán férfiaknak biztos jó zaftos a seggük.
- A japán nőknek meg biztos ízletes a puncogójuk - toldotta meg a herceg, a bajuszát pödörgetve.