Kilencedik fejezet - Amelyben a puruttyaherceget eléri végzete, de előtte baszik még egy utolsót, utána pedig lovasszobrot kap.
Elérkezett a kivégzés napja, Bebascu herceg meggyónt, áldozott, végrendelkezett és írt a szüleinek. Aztán bevezettek a cellájába egy tizenkét éves kislányt. Mony elcsodálkozott, de látván, hogy egyedül hagyták vele, elkezdte tapogatni.
A kislány aranyos volt, románul elmondta, hogy bukaresti, a szülei markotányosként szolgáltak az orosz sereg hátsó felében, s ott fogták el őt a japánok. Megkérdezték tőle, akarja-e, hogy egy román halálraítélt elvegye a szüzességét, ő pedig beleegyezett.