Hetedik fejezet - Léghajóval megyünk a frontvonalon túlra, ahol ismét találkozhatunk Puncilinával és Alexine-nel, tanúi lehetünk egy gruppenvesszőzésnek, valamint megismerhetünk egy lengyel ápolónőt. Mony pedig fogságba esik.

Egon Müller német kém és Kirejmu japán kurva kivégzése után Bebascu herceg nagyon népszerű lett Port-Arthurban.
Egy nap hívatta Stössel tábornok, s egy borítékot adott át neki:
- Bebascu herceg, maga nem orosz, mégis a helyőrség egyik legjobb tisztje... Felmentő sereget várunk, de Kuropatkin tábornoknak sietnie kellene... Ha tovább késlekedik, kapitulálnunk kell... Lesnek minket ezek a kutya japánok, s a fanatizmusukkal előbb-utóbb megtörik ellenállásunkat. Ni. Maga át fog menni a japán arcvonalon, s átadja ezt a sürgönyt a generalisszimusznak.

Kaptak egy léghajót. Mony és L'Obasso egy hétig gyakorolta a kezelését; egy szép reggelen felfújták a ballont.
A két küldönc beszállt a gondolába, elhangzott a hagyományos "el a kötelekkel!", s hamarosan már a fellegekben jártak, a föld kicsi volt, tisztán látták a hadszínteret, katonástul, tengeri hajórajostul, s ha gyufát gyújtottak, fényesebb csíkot húzott, mint az óriási ágyúgolyók, melyekkel a háborúzó felek lődözték egymást.

Kedvező volt a széljárás, a léghajó az orosz csapatok felé sodródott, néhány nap múlva földre is szállhattak, s egy nagy darab tiszt intézett hozzájuk üdvözlő szavakat. Fjodor volt az, a háromtökű ember, Heléne Verdier-nek, Puncilina de Chegbecourte húgának régi szeretője.
- Derék ember maga, hadnagy úr - mondta Bebascu herceg, miután leugrott a gondolából -, üdvözlő szavai bőséges kárpótlást nyújtottak nekünk az utazás fáradalmaiért. Engedje meg, hogy bocsánatot kérjek, amiért Szentpéterváron felszarvaztam a szeretőjével, Helénával, Kokodryoff tábornok lányának francia házitanítónőjével.
- Jól tette - felelte Fjodor - képzelje csak, megtaláltam a húgát, Puncilinát, gyönyörű lány, Iellnei-in egy női söröző ben, oda járnak a tisztjeink. Azért jött el Párizsból, hogy jól megszedje magát Távol-Keleten. Sokat keres itt, mert a vesztüket érző tisztek egész nap dáridóznak, s vele van barátnője is, Alexine Capbea.
- Micsoda? - kiáltott fel Mony. - Itt van Puncilina és Alexine?... Vigyen gyorsan Kuropatkin tábornokhoz; először is teljesítenem kel a küldetésemet... aztán irány a söröző.

Kuropatkin tábornok kedvesen fogadta Monyt a palotában, mely egy tűrhetően berendezett vasúti kocsi volt. A generalisszimusz elolvasta a sürgönyt, majd így szólt:
- Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy felszabadítsuk Port Arthurt. Addigis kinevezem magát, Bebascu herceg, a Szent Györgykereszt lovagjának...

Fél óra múlva az újdonsült Szent György-lovag már Aló Kozákban ült Fjodor és L'Obasso társaságában. Két felszolgálónő sietett az asztalukhoz: Puncilina és Alexine. Egyik bájosabb volt, mint a másik. Orosz katonának voltak öltözve, csizmaszárba gyűrt buggyos nadrágjuk előtt csipkés kötényke libegett, a seggük és a mellük pedig kellemesen domborodott az egyenruha alatt. A katonai maskara izgató voltát egy félrecsapott ellenzős sapka tette teljessé. Olyanok voltak, mint két kislány az operett tánckarából.
- Nini, Mony! -kiáltott fel Puncilina. A herceg megcsókolta a két nőt, majd megkérdezte, mi járatban vannak itt.
- Ebben a járatban - mutatta Puncilina -, de aztán te is elmeséled, ugye, hogy kerültél ide.

Az után a végzetes éjszaka után, amikor a betörők otthagytak bennünket félholtan az egyikük hullájával, akinek az őrjöngő kéjelgés közben leharaptam a faszát, sokáig nem tértem magamhoz, s mikor felébredtem, már orvosok álltak körül. Elmondták, hogy valaki egy kést vágott bele a fenekembe. Alexine-t otthon ápolták, rólad pedig semmi hírt nem kaptunk. De mikor már talpra áltunk, megtudtuk, hogy visszamentél Szerbiába. Hatalmas botrány lett a dologból, a felfedezőm kidobott, mikor visszajött, s a szenátor sem volt hajlandó továbbra is kitartani
Alexine-t. Párizsban hanyatlóban volt a csillagunk. Kitört a háború Oroszország és Japán közt. Egyik barátnőnk stricije markotányosnőket toborzott az orosz sereggel együtt mozgó söröző-kuplerájokba, jelentkeztünk, s most itt vagyunk.

Mony is elmesélte, mi minden történt vele, csak azt hallgatta el, mit csináltak az Orient expressen. Bemutatta L'Obassot a két hölgynek, azt azonban nem említette, hogy ő az a betörő, aki belevágta a kést Puncilina fenekébe.
A nagy mesélés közben hatalmas mennyiségű italt fogyasztottak; a helyiség közben megtelt sapkás tisztekkel, veszettül gajdoltak és fogdosták a felszolgálónőket.
- Menjünk - mondta Mony.
Puncilina és Alexine is velük tartott, az öt katona kilépett a fedezékből, s Fjodor sátra felé indult.
Csillagos éjszaka volt. Mikor a generalisszimusz vasúti kocsija elé értek, Mony hirtelen ötlettel kiszabadította Alexine kövér seggét a kényelmetlen nadrágból, s míg a többiek masíroztak tovább, gyúrogatni kezdte a sápadt holdfényben sápadt arcnak tetsző fenséges feneket, aztán előkapván félelmetes fegyverét, beledörgölte a vágatba, s megböködte vele a segglyukat; trombitaszó, dobpergés; Mony nem tétovázott tovább. A jegenyefa leszaladt a meredélyen, egy hűvös völgybe ért, melynek végén ott volt a pina. A fiatalember keze előlről beletúrt a bozótba, s pengetni kezdte a lány peckét. Az eke mélyen szántogatta a barázda.
Alexine nagy élvezettel riszálta holdvilágfenekét, odafönn a hold pedig mosolyogva gyönyörködött önnön képmásában.

Hirtelen kiáltások harsantak az éjszakában, monoton hangon felelgettek egymásnak az őrszemek. Alexine és Mony csöndben élvezkedtek, s mikor mély sóhajjal majdnem egyszerre elsültek, egy srapnel hasította át az eget, s megölt néhány katonát, akik egy gödörben aludtak.
A haldoklók úgy nyivákoltak, mint az anyját szólongató gyermek. Mony és Alexine gyorsan megigazították a ruhájukat, s beszaladtak Fjodor sátrába.

L'Obasso már ott térdelt nyitott sliccel Puncilina előtt, ő meg a csupasz seggét mutatta neki.
- Nem, nem is látszik - mondta L'Obasso. - Senki se mondaná meg, hogy belevágtak egy kést.
Azzal felkelt, seggbe dugta, s közben nemrég tanult orosz mondatokat ordítozott.
Fjodor odaállt Puncilina elé, s elölről tette be neki. Úgy nézett ki Puncilina, mint egy jóképű legény, akit seggbe dugnak, s aki maga egy nőt kúrogat. Ugyanis férfiruhában volt, Fjodor fasza pedig mintha az övé lett volna. De hatalmas valaga hamar eloszlatta a kétségeket. Vékony dereka és feszülő melle is elárulta, hogy nem fiú. A tiszt ütemesen mozgott, Alexine is beszállt, s játszadozni kezdett Fjodor három tökével.

*****************************

- Ekkor kívülről egy katona hangosan szólongatni kezdte Bebascu herceget. Mony kiment, a katona pedig közölte vele, hogy Munyin tábornok azonnal hívatja. Mony követte a katonát, keresztülmentek a táboron, odaértek egy kocsihoz, Mony beszállt, a katona pedig bejelentette:
- Bebascu herceg.
A kocsi belseje budoárra emlékeztetett, de keleti budoárra. Őrült pompával volt berendezve, s az ötvenéves, óriás termetű Munyin tábornok nagy reverenciával fogadta a herceget.
Egy húsz év körüli csinos nőre mutatott, aki hanyagul hevert egy pamlagon. Cserkesz nő volt, a felesége:
- Bebascu herceg - mondta a tábornok -, a feleségem ma értesült a hőstettéről, s személyesen kíván gratulálni önnek. Másrészt, három hónapos terhes lévén, kívánós; ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy lefeküdjék önnel. Íme!
Tegye kötelességét. Én majd más módon elégítem ki magam.
Mony szó nélkül levetkőzött, s vetkőztetni kezdte a szép Hajdint is, aki már hihetetlenül be volt gerjedve. Össze-vissza harapdálta Monyt, miközben az vetkőztette. Csodálatos alakja volt, nem is látszott rajta, hogy viselős. A kebleit a Gráciák formázták meg, oly gömbölyűek voltak, mint két ágyúgolyó.
A teste lágy volt, húsos és karcsú. Kövér segge oly gyönyörűen aránytalan volt a vékony derekához képest, hogy a hercegnek mint norvég fenyő meredezett a fasza. A nő megmarkolta, Mony pedig taperolni kezdte a combját, mely fölül kövér volt, a térde felé pedig elvékonyodott.
A vetkőztetés végeztével felmászott rá, aztán nagyokat nyerítve, mint egy csődör, meghágta, a nő pedig lehunyt szemmel élvezte, leírhatatlan boldogságban.

Közben Munyin tábornok bevezetett egy aranyos, rémült kínai kisfiút. Vágott szemével pislogva nézte az üzekedő párt. A tábornok levetkőztette és szopni kezdte a fütyülőjét, alig volt vastagabb, mint egy zsidótövis.
Aztán megfordította, s paskolni kezdte pici, sovány, sárga popsiját. Előhúzta a kardját és maga mellé tette. Aztán bevágott neki hátulról. A kisfiú szemmel láthatóan jól ismerte Mandzsúria civilizálásának ezt a módját, mert igen gyakorlottan sedregette a mennyei kis köcsögöt:
- Élvezz, Hajdinkám - mondta a tábornok -, én mindjárt élvezek.
Azzal csaknem egészen kihúzta a faszát a kis kínai testéből, s gyorsan visszalökte. Mikor már-már elélvezett, felkapta a kardját, majd fogát összeszorítva, nagyokat löködve lecsapta a kis kínai fejét, s roppantul élvezte, hogy még egyet-kettőt vonaglott, miközben a nyakából mint
szökőkútból lövellt föl a vér. Aztán kihúzta a farkát és megtörölte a zsebkendőjébe. A kardját is megtörölgette, aztán felkapta a levágott kis fejet, és odatartotta Mony és Hajdin elé.

Most a cserkesz nő volt fölül, dühödten lovagolt Monyn. Táncolt a csöcse, fel-alá járt a segge. Mony gyúrta-gyúrta a gyönyörű valagot.
- Nézzétek - mondta a tábornok -, milyen aranyosan mosolyog a kis kínai.
A fej szörnyű fintort vágott, de ez csak megkettőzte a baszók nemi dühét, s még veszettebb zakatolásba kezdtek. aamn,ww cmvraa a nccy uaam, wyrm, ,uwsaaa a. és beverte a farkát a seggébe. A két fasz össze-összefejelt, a vékony válaszfalon keresztül, a cserkesz nő pedig kéjesen harapdálta Monyt és tekergőzött, mint egy vipera. Egyszerre sültek el mind a hárman. A trió szétvált, a tábornok pedig
felpattant, és meglengette a kardját:
- Most pedig, Bebascu herceg, meg kell halnod - ordította. - Túl sokat tudsz!
Ám Mony könnyedén lefegyverezte. Megkötözte, és lefektette a vagon egyik sarkába a kis kínai holtteste mellé. Azután hajnalig folytatta a gyönyörűséges kúrópartit. Mikor távozott, a tábornokné ernyedten hevert a pamlagon, a megkötözött tábornok pedig vidáman húzta a lóbőrt.

*****************************

Mony visszament Fjodor sátrába; ott is egész éjjel basztak. Alexine, Puncilina, Fjodor és L'Obasso egymás hegyénhátán meztelenül aludtak a leterített kabátokon. A nők szőre ragacsos volt a gecitől, a férfiak fasza petyhüdten csüngött.
Mony hagyta, hadd aludjanak, s kószálni kezdett a táborban. Újabb támadás volt várható a japánok részéről.
A katonák a szerelvényüket igazgatták vagy reggeliztek. A kozákok a lovukat kefélgették. Az egyik kozáknak fázott a keze, s a kancája picsájában melengette. A ló lágyan nyihogott; a kozák olyan jól megmelegedett, hogy egyszercsak felpattant egy székre, a lova mögé, előkapta hajítódárdához hasonlatos hosszú faszát, s kéjesen benyomta az állati vulvába. A bőségesen nedvező lónyál serkentőleg hathatott az emberi állatra, mert hatalmasakat rángva háromszor is beleélvezett a lópicsába.
Egy tiszt felfigyelt a fajtalankodó katonára; s Monyval együtt odament hozzá. Kemény szavakkal illette, amiért elragadtatta magát:
- Barátom - mondta - a maszturbálás katonai erény.
Minden jó katonának tudnia kell, hogy háborús időben az onánia az egyetlen engedélyezett szerelmi aktus. Rántson rá, katona, de ne nyúljon se nőhöz, se állathoz.
Egyébként a maszturbálás dicséretes tevékenység, mert így a katona könnyebben hozzászokik a küszöbön álló Jégleges elváláshoz. A két nem erkölcse, szellemisége, szokásai és ízlése mind jobban eltávolodik egymástól. Legfőbb ideje, hogy ezt belássuk, s ha uralkodni akarunk a földön, akkor alighanem tekintettel kell lennünk e hamarosan érvénybe lépő természettörvényre.

*****************************

A tiszt eltávozott, Mony pedig elgondolkozva ballagott vissza Fjodor sátrához.
Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg fülét, mint amikor ír siratóasszonyok jajveszékelnek egy ismeretlen halott fölött.
Ahogy közelebb ért, megváltozott a zaj, ritmikus lett, tompán csattogott valami, mintha egy őrült karmester pálcájával verte volna a pulpitust, a zenekar pedig hangfogóval játszott volna.
A herceg odaszaladt, s különös látvány tárult a szeme elé. Egy csapat katona egy tiszt vezetésével hosszú, hajlékony pálcával ütötte, egymást váltogatva, néhány félmeztelenre vetkőztetett elítélt hátát. Mony magasabb rangban volt, mint a botozást vezető tiszt, átvette tőle a parancsnokságot.
Újabb bűnöst vezettek elő, egy szép szál tatár legényt, aki alig beszélt oroszul. A herceg anyaszült meztelenre vetkőztette, úgyhogy amikor a katonák ütlegelni kezdték, nemcsak a suhogó vesszők, hanem a hajnali hideg is csípte a testét. A tatár szenvtelenül állta, Mony pedig dühös lett nyugalmától; odasúgott valamit a tisztnek, s az hamarosan egy felszolgálónővel tért vissza. Ugyancsak molett volt kellnerin, a fara és a melle illetlenül dagadozott a szűk egyenruhában. A szép kövér lányt nagyon zavarta a ruháza ta; kacsázva közeledett.

- Illetlen az öltözéke, leányom - mondta Mony - ha egy nő úgy néz ki, mint maga, ne öltözzön férfi ruhába; száz vesszőt kap, hogy megtanulja.
A szerencsétlen minden ízében reszketni kezdett, de Mony intett a katonáknak, és csupaszra vetkőztették. Meztelen teste különös kontrasztot alkotott a tatáréval. Amaz magas volt, az arca beesett, a szeme apró, nyugodt és ravasz; keze-lába olyan vékony, mint állítólag Keresztelő Jánosé, miután jó pár napig szöcskéken élt. Kezét, mellét, keszeg lábát szőr borította, körülmetélt pénisze megduzzadt a vesszőzéstől, a makkja pedig bíborszínű volt, mint a részegek hányása.
A kellnerin igazi bögyös-faros brunswicki német mintapéldány volt; mintha egy testes luxemburgi kancát eresztettek volna csődörök közé. Tejfelszőke haja egész költőivé tette, a rajnai viltik sem lehettek különbek nála. Világosszőke szőrzete combközépig ért. A lobonc teljesen befedte domború muffját. Az egész nő majd kicsattant az egészségtől, s valamennyi katona érezte, hogy önműködően csőre tölt a fegyvere. 

Mony kancsukát kért, hoztak is neki egyet. Átadta a tatárnak.
- Te börtöntöltelék - ordított rá -, ha menteni akarod az irhád, ne kíméld ezét a kurváét.
A tatár szótlanul, szakértő módjára szemügyre vette a kínzószerszámot, a bőrszíjakat, melyek végére vasdarabkák voltak erősítve. A nő sírt, és németül kegyelemért rimánkodott. Minden ízében remegett a vörhenyes teste. Mony letérdeltette, aztán belerúgott a kövér seggébe, hogy följebb emelje. A tatár előbb meglóbálta az ostort, aztán magasra emelte, hogy jó nagyot üssön vele, ám ekkor a szerencsétlen kellnerin egy öblöset fingott, mindenki elnevette magát, még a tatár is, s kiesett kezéből az ostor. Mony egy vesszővel csapkodni kezdte az arcát:
- Idióta - förmedt rá - ütni volt, nem röhögni.
Aztán átadta neki a vesszőt, s megparancsolta, hogy előbb azzal verje a német nőt, hadd szokja. A tatár módszeresen ütött. A keljfeljancsija sóvárogva meredezett a nő kövér segge mögött, de a keze ütemesen járt fel-alá, a vessző nagyon hajlékony volt, suhogott a levegőben, aztán tompán csattant, csíkot hagyva a feszes bőrön.
A tatár igazi művész volt, a vesszőnyomok kalligrafikus ábrába rendeződtek össze. A hát alján, a fenék fölött hamarosan olvashatóan megjelent a kurva szó.
A katonák lelkesen tapsoltak, a német nő pedig egyre rekedtebben üvöltözött. A segge minden vesszőcsapásra megrázkódott, aztán fölemelkedett, a két part eltávolodott egymástól, s olyankor látni lehetett a segglyukat, alatta pedig a tátongó, nedves pinát.
Lassanként hozzászokott a vesszőzéshez. Minden egyes csapásra lágyan megemelte a hátát, a segge szétnyílt, pinája pedig úgy tátongott, mintha valami nem remélt k" hápogna.

Hamarosan összerogyott, mintegy az élvezettől fulladozva, s Mony ekkor állította meg a tatár kezét. Odaadta neki a kancsukát, a tatár pedig hihetetlen izgalomban eszeveszett kéjjel csépelni kezdte a német nőt a kegyetlen szerszámmal. Minden egyes ütés több helyen is mély vérző nyomot hagyott, mert a tatár nem kapta föl a kancsukát, miután lesújtott vele, hanem úgy rántotta magához, hogy a szíjak végén lévő vasdarabok beleszántottak a húsba, nagy cafatokat tépve ki belőle, amelyek szanaszét röpködtek, s összevérezték a katonák egyenruháját.
A német nő már nem érzett fájdalmat, tekergőzve vonaglott, sziszegett a kéjtől. Az arca kivörösödött, csorgott a nyála, s mikor Mony ráparancsolt a tatárra, hogy hagyja abba, már eltűnt a kurva felirat, mivel a háta egyetlen nyílt seb volt.
A tatár mereven állt, kezében a véres kancsukával, dicséretet várt, ám Mony megvetően nézett rá:
- A kezdés jó volt, a befejezés csapnivaló. Pocsék volt végeztél. Úgy kancsukáztál, mint egy fajankó. Katonák, vigyétek el ezt a nőt, s hozzatok egy másikat, ebbe az ür sátorba. Én itt leszek ezzel a nyomorult tatárral.

Elküldte a katonákat, néhányan felnyalábolták a német nőt, a herceg pedig bement a sátorba az elítélttel. Két kézzel, teljes erőből vesszőzni kezdte. A tatár már amúgy is nagyon felizgult a szeme előtt zajló színjátéktól, melynek ő volt a főszereplője, s nem sokáig tudta visszatartani a heréjében fortyogó spermát. A farka felágaskodott a vesszőzéstől, s a kilövellő geci nagyot csattant a sátor falán.

Ekkor egy másik nőt hoztak. Hálóingben volt, az ágyából rángatták ki. Az arcán döbbenet és mélységes rettegés. Süketnéma volt, torkából rekedt artikulátlan hangok törtek fel. Szép lány volt, svéd származású. Az apja a söröző igazgatója volt, ő meg hozzáment apja társához, egy dán férfihoz. Négy hónappal ezelőtt szült, s maga szoptatta a gyermekét. Huszonnégy éves lehetett. Duzzadt keblei - sok
teje volt - majd szétrepesztették az ingét. Amikor Mony meglátta, azonnal elküldte a katonákat, és fölemelte a hálóingét. A svéd lány oszloptörzshöz hasonlatos, vastag combján pompás építmény emelkedett, a szőre aranyszőke volt és kedvesen göndörödött. Mony ráparancsolt a tatárra, hogy vesszőzze, amíg ő benyal neki.
Záporoztak az ütések a szép néma lány karjára, csordogált a szerelmi nedű a herceg szájába az északfényes picsából.
Aztán lehúzta a begerjedt nőről a hálóinget, és fölfeküdt az ágyra. A nő ráült, s Mony fasza mélyen benyomult a vakító fehér combjai közé. Ütemesen járt fel-alá a tömör, feszes segge. A herceg a szájába vette egyik mellét, és szopni kezdte a finom tejet.

A tatár sem maradt tétlen, suhogtatta a vesszőt, s hatalmasakat csapott a néma lány kéjesen rángatózó alfelére. Eszeveszetten csépelte, csíkosra verte fenséges fenekét, nem kímélte szép fehér húsos vállát, barázdákat vágott a hátára. Mony, aki már sokat dolgozott aznap, csak sokára élvezett el, úgyhogy a süketnéma jó tizenötször elélvezett, míg végre neki is elsült a fegyvere.
Akkor felállt, s látván a tatár pompás erekcióját, ráparancsolt, hogy akasszon be hátulról a telhetetlen szoptatós anyának, majd felkapta a kancsukát, s addig verte a katona hátát, míg az velőtrázó üvöltéssel el nem élvezett.
Ám a tatár továbbra is ott állt a vártán. Hősiesen tűrte a szörnyű kancsuka csapásait, s bevetvén magát a szerelem sáncai közé, rendületlerül rohamozott tovább. Ötször helyezte el égő áldozatát. Aztán rároskadt a még mindig kéjesen borzongó nőre.

A herceg azonban gyalázni kezdte, s égő cigarettájával össze-vissza égette a vállát. Aztán gyufát gyújtott, odatartotta a töke alá, s feltüzelte a fáradhatatlan hímtagot. A újabb rohamra indult. Mony felkapta a kancsukát, s teljes erőből korbácsolni kezdte a tatár és a süketnéma összefonódó testét, fröcsögött a vér, csattogott a kancsuka, Mony franciául, románul és oroszul káromkodott. A tatár borzalmasan élvezett, de szemében gyűlölet villant. ismerte a süketnémák jelbeszédét, s kezét partnere arca elé tartva mutogatott neki valamit; amaz pompásan megértette.
Mikor már ismét közelgett az elélvezés pillanata, Monynak új ötlete támadt; parázsló cigarettáját odatartotta a süketnéma cicijének nedvező végéhez. A cigaretta elaludt a hosszúkás bimbóból kicsöppenő tejtől, a nő pedig iszonytató sikoltással elélvezett.

A süketnéma jelt adott, a tatár talpra ugrott. Rávetették magukat Monyra, lefegyverezték. A nő felkapott egy vesszőt, a tatár felkapta a kancsukát. Gyűlölettől szikrázó szemmel, bosszúvágytól lihegve, vadul ütlegelni kezdték a kegyetlenkedő tisztet. Mony hiába kiabált, hiába kapálózott, egy porcikáját sem kímélték az ütések. A tatár azonban megijedt, hogy egy tiszt bántalmazásának gyászos következményei lehetnek, eldobta a kancsukát, s társnőjéhez hasonlóan inkább csak vesszőzte. Mony hányta-vetette magát kínjában, a nő pedig makacsul csak a hasát, a tökét és a faszát ütötte.
Közben a dán, a süketnéma férje észrevette, hogy eltűnt a neje, mivel a csecsemő sírni kezdett az anyja után. A férfi karjába fogta a gyermeket, és felesége keresésére indult.
Egy katona megmutatta neki, hogy hol van, de nem mondta meg, hogy mit csinál. A dán a féltékenységtől eszét vesztve rohant oda, s berontott a sátorba. Nem mindennapi látvány fogadta: a felesége, csupaszon és véresen egy csupasz és véres tatárral együtt egy fiatalembert vesszőzött. A kancsuka a földön hevert, a dán letette a gyermekét a földre, fölkapta a kancsukát, és teljes erejéből verni kezdte a feleségét és a tatárt; mindketten a földre zuhantak s üvöltöttek fájdalmukban.

Monyt fölizgatta a vesszőztetés, álló fasszal szemlélte a családi jelenetet.
Kislány a földön visítozott. Fölkapta, kibugyolálta, megcsókolta a rózsaszínű seggecskéjét meg a pici, húsos, csupasz punciját, aztán beigazgatta a farkát, fél kezével befogta a száját és megerőszakolta; szaggatta a fasza a kis gyermektestet. Kisvártatva elélvezett. Épp akkor sült el, amikor szülők, későn véve észre bűnös üzelmeit, rávetették magukat.
Az anya elragadta tőle a gyerekét. A tatár magára kapta a ruháját és eliszkolt; ám a dán fölemelte a kancsukát, vérben forgott a szeme. Már-már lesújtott, hogy halálos csapást mérjen Mony fejére, amikor észrevette a földön a tiszti egyenruhát. Lehullt a karja, mert tudta, az orosz tiszt szent és sérthetetlen, erőszakolhat, rabolhat, de aki kezet emel rá, azt azonnal fölakasztják. 

Mony értette, mi folyik a dán lelkében. Kihasználta az alkalmat, fölállt, és előhúzta a pisztolyát. Hanyagul ráparancsolt, hogy húzza le a nadrágját. Aztán rászegezte a pisztolyát, és megparancsolta, hogy bassza seggbe a lányát. Hiába rimánkodott a dán, be kellett dugnia hitvány kis nudliját az ájult csecsemő bársonyos popójába.
Közben Mony, bal kezében pisztolyt tartva, jobbjával vadul vesszőzte a nő hátát; a süketnéma zokogott és vonaglott fájdalmában. Az előző vesszőzéstől már csupa hurka volt a bőre, s még nézni is szörnyű volt, micsoda fájdalmat kellett kiállnia a szerencsétlen asszonynak. Ám Mony bámulatra méltó bátorsággal viselte e szörnyűséget, s tántoríthatatlanul vesszőzött tovább, míg a szerencsétlen atya bele nem élvezett pici leánya seggébe.        
Akkor Most felöltözött, s rászólt a nőre, hogy kövesse példáját. Majd kedvesen segédkezett a szülőknek, akik a gyermeküket élesztgették.
- Szívtelen anya - feddte meg a süketnémát -, hát nem látja, hogy szopni akar a gyermeke?
A dán mutogatni kezdett a nejének, az meg szemérmesen elővette keblét; és odaadta síró gyermekének.
- Maga pedig - mondta Mony a dánnak -, vigyázzon magára, a szemem láttára erőszakolta meg a lányát. Csak egy szavamba kerül, hogy kivégezzék. Ezért azt ajánlom, tartsa a száját, mert úgyis nekem lesz igazam magával szemben. Menjen békével. Az üzlete ezentúl az én jóindulatomtól függ. Ha hallgat, megvédem, de ha bárkinek is elmondja, mi történt, lógni fog.

*****************************

A dán hálakönnyeket ejtve csókolgatta a daliás tiszt kezét, majd sietve távozott nejével és gyermekével. Mony visszament Fjodor sátrához.
Az alvók azóta fölkeltek, megmosdottak és felöltözködtek. Egész nap folyt a készülődés az esti csatára. Mony, L'Obasso és a két nő behúzódott Fjodor sátrába, Fjodor pedig ment a csatába, az elővédre. Hamarosan felhangzottak az első ágyúlövések, és hozták hordágyon a sebesülteket.
A sátor kórházzá alakult. L'Obassot meg a két nőt elvitték haldoklókat szedni. Mony egyedül maradt három orosz sebesülttel; félrebeszéltek.
Akkor jött egy vöröskeresztes nő, bájos nyersselyem kezeslábasban, jobb karján karszalaggal.
Gyönyörű lány volt, lengyel nemesivadék. A hangja lágy, mint az angyaloké, s ha a sebesültek meghallották, csüggtek rajta haldokló szemükkel, gondolván, hogy ő a Madonna.
Fuvolázó hangján kurta utasításokat adott Monynak. A herceg kisgyermek módjára engedelmeskedett, megbabonázta a gyönyörű leány lelkiereje s a zöld szeméből sugárzó különös fény.
Olykor megkeményedett szép szeráfarca, s megbocsáthatatlan vétkek árnyéka suhant át homlokán. Az angyali ártatlanság mélyén nehéz bűnök lappangtak. Mony figyelni kezdte, s hamarosan észrevette, hogy ujjai a kelleténél tovább időznek a sebekben.
Hoztak egy sebesültet, szörnyű volt ránézni. Az arca csupa vér, a mellén nagy lyuk.
Az ápolónő kéjesen kötözgette. Jobb kezét belemélyesz- tette a tátongó nyílásba, s szinte elélvezett a lüktető hús érintésétől. A vámpír egyszercsak felpillantott, s észrevette, hogy a hordágy túloldaláról Mony megvető mosollyal szemléli. Elpirult, de Mony ekképp bátorította:
- Nyugodjon meg, ne féljen, én bárkinél jobban értem, miféle kéjt érez. Nekem is vér tapad a kezemhez. Élvezkedjen a sebesültekkel, csak vissza ne utasítsa a közeledésemet.

A nő szótlanul lesütötte a szemét. Mony ott termett mögötte. Fölemelte a szoknyáját. Gyönyörű segge volt, a két partja úgy összeszorult, mintha megesküdtek volna, hogy sosem válnak el egymástól.
A nő, ajkán angyali mosollyal, lázasan szaggatta a haldokló szörnyű sebét. Lehajolt, hogy Mony jobban élvezhesse a segge látványát:
A herceg betolta a dákóját bársonyos pinaajkai közé, s míg jobb kezével a fenekét simogatta, bal kezével benyúlt a szoknyája alá, s megkereste a csiklóját. Az ápolónő csöndben élvezett, kezével a sebben vájkálva. A haldokló borzalmasan hörgött. Akkor múlt ki, amikor Mony elélvezett.
Az ápolónő kilökte magából a herceget, előhalászta a halott vaskemény hímtagját, beigazította picsájába, s továbbra is hangtalanul élvezett; az arca angyalibb volt, mint valaha.
Mony először is paskolni kezdte táncoló, kövér picsáját, melynek ajkai gyorsan nyeldesték a halotfi oszlopot. A fasz hamarosan visszanyerte eredeti keménységét; odaállt a élvező ápolónő mögé, s eszeveszetten seggbe kúrta.
Aztán rendbeszedték magukat, és akkor hoztak egy szép fiatalembert, akinek kezét-lábát levágta a golyószóró. torzónak megmaradt a hímvesszeje, szép nagy volt, és eszményi keménységű. Mihelyt magukra maradtak, az ápolónő ráült a hörgő törzs faszára, eszeveszett lovaglásba kezdett, s közben leszopta Monyt, aki hamarosan akkorát élvezett, mint egy rendház. A törzsember még élt; a négy végtagcsonkból dőlt a vér.
A vámpír szájába vette a faszát, és halálra szopta. A kiszívott geci, mint elmondta Monynak, csaknem hideg volt, s annyira felizgult tőle, hogy Mony, bár kimerült, megkérte, hogy kapcsolja ki a ruháját. Megszopta a mellét, aztán a nő térdre ereszkedett, és a hercegi faszt a két csöcse közé dörgölve, megpróbálta életre kelteni.

- Ki vagy te, ó mondd, kegyetlen asszony - kiáltott fel Mony -, ki Isten rendeléséből sebesültekkel végzel?
- Én - felelte a nő - Jan Komorski lánya vagyok, a forradalmár hercegé, akit a galád Gurko Tobolszka küldött meghalni.
Hogy bosszút álljak magamért s Lengyelország-anyácskámért, orosz katonákat gyilkolok. Szeretném megölni Kuropatkint, s a Romanovok halálát kívánom.
A bátyám, aki egyszersmind szeretőm is, s a varsói pogrom alatt elvette a szüzességemet, hogy egy kozák zsákmánya ne legyek, ugyanúgy érez, ahogy én. A vezetése alatt álló ezreddel szándékosan eltévedt, s belehajtotta őket a Bajkál-tóba. Szándékáról akkor értesített, mikor épp elment.
Mi, lengyelek így állunk bosszút Moszkóvia zsarnokságáért.
A honfidüh átragadt az érzékeimre, s a legnemesebb szenvedélyek is kegyetlenségbe csaptak át. Olyan kegyetlen vagyok, mint Tamerlan, Attila és Rettenetes Iván. Azelőtt egy ájtatosszent voltam. Ma Messalina és Katalin is szelíd bárányka hozzám képest. 

Mony borzongva hallgatta a felséges kurva hitvallását. Mindenáron ki akarta nyalni a seggét Lengyelország tiszteletére, s elmesélte neki, hogyan vett részt közvetve abban az összeesküvésben, melynek eredményeképpen Alexander Obrenovicsot Belgrádban érte utól a végzet. A nő bámulva hallgatta.
- Vajha megérném - kiáltott fel -, hogy a szemem láttára röpüljön ki a cár az ablakon!
Mony, mint lojális katonatiszt, tiltakozott a defenestratio ellen, s hitet tett a legitim autokrácia mellett:
- Csodálom magát - mondta a lengyel nőnek -, de ha én volnék a cár, utolsó szálig kiirtanám a lengyeleket.
Semmirekellő, korhely népség, állandóan bombákat dobálnak és lakhatatlanná teszik a földgolyót. A felét börtönbe kéne zárni, a többit elmegyógyintézetbe; ezek a szadisták még Párizsban is feldúlják a békés lakosság életét.
- Az igaz - mondta a lengyel nő -, hogy honfitársaim egy kicsit hóbortos emberek, de kapják csak vissza hazájukat, beszélhessenek szabadon anyanyelvükön, s Lengyelország megint a lovagi becsület, a fényűzés és a szép nők országa lesz.
- Igazad van! - kiáltott fel Mony, azzal ledöntötte egy hordágyra az ápolónőt, lustán kefélgetni kezdte, s imígyen, baszás közben cseverésztek régen volt gáláns dolgokról. Mint a Dekameron hősei a leprások között.
- Bűbájos nő - szólt Mony -, esküdjünk örök hitet egymásnak.
- Igen - mondta a nő -, a háború után összeházasodunk s kegyetlenkedéseinktől lesz hangos a világ.
- Úgy legyen - mondta Mony -, de csakis legálisan kegyetlenkedünk.
- Talán igazad van - mondta az ápolónő. - Semmi sem oly édes, mint azt cselekedni, mit szabad.
Ekkor révületbe estek, s egymást szorítva-harapdálva óriásit élveztek.

E pillanatban nagy kiabálás támadt, az orosz sereg állásait feladva, fejvesztve menekült a japán csapatok elől. Szörnyűségesen üvöltöttek a sebesültek, csattogtak a gránátok, baljósan dübörögtek a lőszerkocsik, ropogtak a puskák.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, s egy csapat japán katona özönlött a sátorba. Mony és az ápolónő alig tudta megigazí tani a ruháját.
Egy japán tiszt odalépett Bebascu herceghez. 
- Maga a foglyom! - mondta, ám Mony leterítette egy pisztolylövéssel, majd a megrökönyödött japánok szeme láttára kettétörte térdén a kardját.

Akkor egy másik japán tiszt lépett elő, a katonák körbefogták Monyt, ő megadta magát, s mikor kilépetta sátorból a kicsi japán tiszttel együtt, látta, hogy a távolban, a síkságon hogyan loholnak kétségbeesetten alemaradók a menekülő orosz sereg után.