Hatodik fejezet - A japán kurvakislány elmeséli tragikus életét, plussza további tragégiák is történnek

Megkezdődött Port-Arthur ostroma. Mony és hű csicskása, L'Obasso a városban rekedtek a derék Stössel tábornok seregeivel egyetemben.
Miközben a japánok a szögesdróttal megerősített védelmi gyűrűt próbálták áttörni, a hős védők, dacolva az egyre záporozó bombákkal, rendületlenül látogatták a továbbra is üzemelő kabarékat és kuplerájokat.
Aznap este Mony kiadósan megvacsorázott L'Obasso és néhány újságíró társaságában. Pompás lófilét ettek, a kikötőben összefogdosott halakat, meg ananászkonzervet; pompás champagne-i borral öblítették le a vacsorát.
A desszertnél, mi tagadás, egy kis malőr történt, egy bomba telibe találta az éttermet, a fiele összedőlt, egy pár vendég elpatkolt. Monyt jókedvre hangolta az incidens, s az égő abrosz lángjánál hidegvérrel meggyújtotta szivarját. Aztán L'Obassoval együtt egy kabaré felé vette útját.
- Ez a kutyafülű Kokodryoff mégiscsak nagy stratéga - mondta Mony útközben -, kisakkozta, hogy Port Arthurt meg fogják ostromolni, s nyilván azért küldött engem ide; így akart bosszút állni rajtam, amiért rajtakaptam a fiacskájával vérfertőzés közben. Most Ovidiushoz hasonlóan én is a szememmel elkövetett bűnömért vezeklek, de én nem fogom megírni sem a keserveimet, sem a pontusi leveleket. Inkább kiélvezem azt az időt, ami még megmaradt nekem.
Elfütyült néhány bomba a fejük felett, átléptek egy asszonyon, akit kettéhasított egy gránát, s már ott is voltak a Kisapám gyönyörtanyája előtt. Ez volt Port Arthur legelegánsabb kabaréja. Beléptek. A helyiségben vágni lehetett a füstöt. Egy vörhenyes, omlatag német énekesnő erős berlini akcentussal énekelt valamit, a németül értő nézők hevesen megtapsolták. Aztán négy angol girl következett, valami sisterek, s elkezdtek táncolni, de raona volt világos, hogy dzsiggelnek, cake-walkoznak vagy macsicst járnak. Nagyon csinosak voltak. Magasra
emelték suhogó szoknyáikat, elővillant csipkés bugyijuk, de szerencsére kötős volt, úgyhogy időnként látni lehetett batisztkeretes, kövér feneküket, vagy a hasuk fehérségét ellensúlyozó dús szőrzetet. Amikor feldobták lábukat, tágra nyílt a mohos picsájuk.

My cosey corner girl

énekelték, és nagyobb tapsot kaptak, mint az előttük fellépő nevetséges fraulein.
A csóró orosz tiszteknek nyilván nem volt pénzük nőre, áhítattal verték a farkukat, és kigúvadt szemmel habzsolták a mohamedán értelemben paradicsomi látványt.
Időnként hatalmas gejzir lövellt fel valamelyik faszból, egyenest a szomszéd ruhájára, sőt szakállába.
A girlök után a zenekar zajos indulóba kezdett, s jött az est fénypontja. Egy spanyol pár lépett a színpadra. Torreádoröltözetben. A nézők annyira megilletődtek, hogy rázendí- tettek a Bozse carja hranyira. [*az orosz himnusz]
A nő gyönyörű volt, valóságos kígyótestű csoda. Tökéletesen ovális, sápadt arcában szurokfekete szem csillogott.
Csípeje oly gömbölyű volt, mintha esztergálták volna, a ruháján flitter csillogott.
A különös-páros először is kitolta oldalra a fenekét, s bal kezüket csípőjükre téve, jobb kézzel csókokat hintettek; a közönség őrjöngött. Aztán buja táncba kezdtek, amúgy spanyolosan. Később a nő magasra emelte a szoknyáját, s odakapcsozta a ruhájához, úgyhogy köldöktől lefelé mindene kilátszott. Szép hosszú lába volt, piros selyemharisnyája háromnegyed részt befedte a combját. A harisnya arany harisnyakötőkkel kapcsolódott a fűzőhöz, a harisnyakötők közt pedig, hátul a fenéken átvetve egy selyemszalagra kötött fekete álarcféle feszült, mely épp befedte a segge lyukát. A pináját kékes-fekete göndör gyapjú takarta.
A torreádor nagy áriába kezdett, aztán hosszan, keményen kivágta hatalmas faszát: Táncolni kezdtek, a hasukat kidugva, össze-vissza dörgölődzve cselezgettek egymással. A nő hullámzó hasa olyan volt, mintha a tenger vize szilárdult volna meg hirtelen; Aphrodite hamvas kis hasa is ekképp született meg a háborgó mediterrán habokból.
Egyszer csak, mintegy varázslatképpen, a két csepűrágó nemiszerve egymásba talált, s úgy nézett ki, hogy egész egyszerűen közösülni fognak a színpadon. De nem.
 A torreádor két marokra fogta a petrencerúdját, s fölemelte vele a nőt, az meg felhúzta a lábát s úgy maradt a levegőben. Egy ideig így sétáltak a színpadon. Aztán az őrült spanyol fellépett egy sodronykötélre, mely a nézők feje fölött három méter magasan húzódott végig a termen, s a hápogó nézők feje fölött végigegyensúlyozta rajta szeretőjét. Aztán visszahátrált a színpadra. A nézők véresre tapsolták tenyerüket, s kocsányon lógó szemmel nézték a spanyol nő bájait, főként álarcos seggét, mely a kis gödröcskéivel mintha lemosolygott volna rájuk.
Akkor jött a nő. A torreádor beroggyantotta térdét, a nő megigazította a szerszámot a nyélben, aztán fölemelte partnerét, s most ő vitte végig a feszes sodronyon.
A kötéltáncos mutatvány fölizgatta Monyt.

- Menjünk a kuplerájba - mondta L'Obassonak.
Elindultak a Vidám szamurájokba, mely az ostrom alatt rendkívüli népszerűségnek örvendett Port Arthurban:
A kellemes nevű intézményt két férfi vezette, valaha szimbolista költők voltak, aztán szerelmi házasságot kötöttek Párizsban, s eljöttek Távol-Keletre szerencsét próbálni.
Belevágtak a jövedelmező kuplerájos szakmába, s meg is találták a számításukat. Női ruhákat viseltek, és női buziknak adták ki magukat, de a bajszukról és a nevükről nem mondtak le.
Az egyik Adolphe Terré volt. Ő volt az idősebb. A fiatalabbik valaha nagy hírnévnek örvendett Párizsban. Ki ne emlékezne Tristan de Vínaigre gyöngyszürke kabátjára és hermelin körgallérjára?
- Nekünk nő kell - mondta Mony franciául a kasszírnőnek, aki történetesen Adolphe Terré volt.
Ám az válaszképpen szavalni kezdett.

Egy este Versaille és Fontainebleau között
Nimfát láttam s követtem a zsivajgó ligetben
Farkam menten felállt a ritka alkalomtól
Ki ott haladt soványan e sátáni idillben

Háromszor dugtam meg, aztán húsz napig ittam
Be is kaptam a trippert, de az istenek óvták
A poétát. Li/a akác nőtt szőrzetem helyén
S Vergilius rám szarta a versaille-i kétsorost...

- Elég, elég - mondta L'Obasso - nőt, ember, nőt!
- Itt van az almama! - szólt Adolphe mély tisztelettel.
Az almama, vagyis a szőke Tristan de Vinaigre, kecsesen hozzájuk lépett, majd kék szemét Monyra szegezve, éneklő hangon elszavalta a következő történelmi költeményt:

Farkam nagy vörhenyes pirossággal vidult
Egykor tavaszidőmben,
S heréim úgy ringtak mint nagy nehéz gyümölcsök
Kosarat keresőben.

Pompás szőrzetem farkamat körülnőve
sűrűn terpeszkedik
seggtől ágyékig és ágyéktól köldökig
(szóval hátra s előre!)
a szálak csak faromat tisztelik,
mikor mozdulatlanul görnyedve szarom
magas asztalon s a sima papíron
eszméim forró ürülékeit.

- A fenébe - türelmetlenkedett Mony - mi ez, kupleráj vagy nyilvános vécé?
- Minden hölgy a szalonba! - kiáltotta Tristan, azzal átadott egy törülközőt L'Obassonak. - Egy törülköző két embernek, uraim... Megértik, ugye... ostrom idején...
Adolphe bekasszírozta a Port Arthur-i kurvákkal való kapcsolatteremtésért járó 360 rubelt. A két barát belépett a szalonba. Páratlan látvány fogadta őket.
A kurvák ribizliszínű, karmazsinvörös, hupikék és bordó pongyolában bridzseltek, szájukban hosszú cigarettával.
Ekkor szörnyű robaj hallatszott: egy bomba átszakította a mennyezetet, s mint egy meteor, belevágódott a padlóba, épp a bridzselők által formált kör közepébe. Szerencsére nem robbant föl. A nők sikoltozva hanyatt dobták magukat.
A lábukat felcsapták a levegőbe, s a két kéjsóvár katona nagy örömére megmutatták nekik a pikk ászt. Gyönyörű
nemzetközi seggkiállítás nyílt, mivel ebben a mintabordélyban minden faj képviselve volt. A fríz nő körte alakú valaga különös kontrasztot alkotott a gömbölyű párizsi popókkal, az elragadó angol fenekekkel, a szögletes skandináv üle
pekkel és a csapott katalán seggekkel. Egy néger nőnek annyira össze voltak dúlva a halmai, hogy inkább vulkáni
kráternek, mintsem női hátsó résznek nézte az ember. Aztán a nők szépen visszaültek a helyükre, a néger nő pedig bemondta a nagy szlemet - ilyen gyorsan hozzászokik az ember a háború borzalmaihoz.

- Enyém a néger-jelentette ki L'Obasso, Sába királynője pedig, hallván, hogy róla van szó, felkelt, s imígyen üdvözlé az ő Salamon királyát:
- Belecsapsz a lecsómba, drága generális úr?
L'Obasso kedvesen megölelte. Mony már kevésbé volt elégedett a nemzetközi vásárral:
- Japán nők nincsenek? - kérdezte.
- Ha japán, akkor ötven rubellel több - mondta az almama, megpödörintve tömött bajszát - megértik ugye; hadban állunk velük!
Mony fizetett, s már jöttek is a húzott szemű lányok, vagy húszan, japán nemzeti viseletben.
A herceg kiválasztott egyet, amelyik bájos volt, majd az almama bevezette a két párt egy kopulatív célzattal berendezett kis szobába. A néger nőt Kornéliának hívták, a kis japán nő pedig az édes Kirejmu névre hallgatott, ami japánul annyit tesz, hogy a naspolyavirág bimbója; a két nő vetkőzni kezdett, s közben énekeltek: az egyik tripoliszi kutyulék nyelven, a másik bitchlamárul.
Monyés L'Obasso is levetkőzött.
A herceg otthagyta egy sarokban komornyikját a néger nővel, s attól kezdve csakis Kirejmuval foglalkozott; elbűvölte a szépsége, a gyermekes komolysága.
Gyöngéden magához vonta, s olykor-olykor, e szép szerelmes éjszakán, bombák zaja hallatszott. Lágyan pukkantak a srapnelek. Olyan volt, mintha egy keleti herceg, tűzijátékot adott volna egy még szűz grúz hercegnő tiszteletére.
Kirejmu apró volt, de jó alakú, a teste sárga, mint az őszibarack, kicsi, hegyes melle pedig kemény, mint a
teniszlabda. A pinaszőre kicsi, érdes, fekete pamacsba állt össze, olyan volt, mint egy vízbe mártott ecset.
Hanyatt feküdt, felhúzta a lábát, majd behajlított térddel széttárta, mint egy könyvet.
Ez az európai nők számára lehetetlen testhelyzet csodálatba ejtette Monyt.
Hamarosan megízlelhette édességét. A farka tövig belehatolt a ruganyos kis lyukba, mely tátongva fogadta, de aztán meghökkentően szorosra zárult.
És ennek a jóformán még serdületlen kislánynak diótörő volt a lába közt. Mony akkor érezte igazán, amikor az utolsó kéjes rángásoknál, az elélvezés pillanatában a vagina eszeveszetten összerándult, s az utolsó cseppig kisajtolta belőle az ondót...

- Meséld el az életedet - mondta Mony Kirejmunak, miközben a sarokban L'Obasso és a néger nő gúnyosan vihogott.
Kirejmu felült:
- Az apám samísszen játékos volt, az egy gitárféle, színházban szoktak játszani rajta. Az apám volt a kórus, egy rácsos fülkében ült a színpad elején, és szomorú melódiákat játszott, vagy ritmikus lírai történeteket szavalt.
Anyám, a szépséges Júliusi Barack főszerepeket játszott a japán dramaturgiában szokásos hosszú színdarabokban.
Emlékszem, a Negyvenhét Rooningot, a Szép Szigenájt meg a Tajkót játszották:
A társulatuk városról városra járt, s a szépséges tájak, melyeken gyermekkoromat töltöttem, újra meg újra megje- lennek nekem az önfeledt szerelem perceiben.
Felmásztam a mácsukra, az óriásfenyőkre; megnéztem, hogyan fürdenek a szép szamurájok, a hatalmas mentulájuk akkoriban még semmit sem jelentett a számomra, s együtt kacagtam a csinos szolgálólányokkal, amikor vidáman törölgették őket.
Oh, ha még egyszer szeretkezhetnék az én virágos országomban! Ha még egyszer szerethetnék egy zömök harcost a rózsaszín cseresznyefák alatt, s összeölelkezve andaloghatnék vele a dombokon!

Aztán egyszer egy szabadságos matróz, a Nippon Josen Kaisha társaságtól, mellesleg az unokatestvérem, elvette a szüzességemet.
Az apám és az anyám éppen a Nagy Tolvajt játszották zsúfolt nézőtér előtt. Az unokatestvérem elvitt sétálni. Tizenhárom éves voltam. Ő már beutazta Európát, és számomra ismeretlen világról mesélt mindenféle csodát. Elvitt egy kertbe, ahol íriszek nyíltak, sötétvörös kaméliák, sárga liliomok meg lótuszvirágok, olyan édes rózsaszínűek voltak, mint a nyelvem. Ott megölelt, megkérdezte, hogy szeretkeztem-e már, én meg mondtam, hogy még nem. Akkor kibontotta a kimonómat és megcsiklandozta a mellemet... erre nevethetnékem támadt, de ugyancsak elkomolyodtam, amikor egy nagy, kemény és hosszú szerszámot adott a kezembe.
- Mit akarsz ezzel? - kérdeztem.
- Nem válaszolt, lefektetett, lemeztelenítette a lábamat, majd nyelvét a számba fúrva, áthatolt szüzességemen.
Akkorát sikoltottam, hogy beleremegett az összes garaminea és szép krizantém, ami csak abban a nagy, néptelen kertben volt, de azon nyomban elöntött a kéj.
Aztán egy fegyverkovács szöktetett meg, szép volt, mint a Kamakurai Dajbu, s áhítattal kell szólnom a vesszejéről, kemény volt, mint a bronz és kiapadhatatlan. Esténként, szeretkezés előtt mindig kielégíthetetlennek éreztem magam, de amikor tizenötödször ömlött szét vulvámban a meleg mag, kénytelen voltam lankadt faromat feltartani, hogy azzal elégítsem ki, vagy ha már nagyon fáradt voltam, a számba vettem a péniszét, s addig szoptam, míg csak azt nem mondta nekem, hogy állj! Aztán hősiesen megölte magát a ,pusidó előírásainak megfelelően, én pedig ott maradtam árván, vigasztalanul.
Egy yokohamai angol vett magához. Hullaszagú volt, mint minden európai, s nagyon sokáig nem tudtam hozzászokni a szagához: Meg is kértem rá szépen, hogy basszon inkább seggbe, csak ne kelljen látnom az ocsmány pofáját és vörös pofaszakállát. Aztán végül mégiscsak megszoktam, s mivel kettőnk közt én voltam az úr, addig nyalattam magamat vele, míg bele nem állt a görcs a nyelvébe.
Egy barátnőm vigasztalgatott, Tokióban ismerkedtem meg vele, és a bolondulásig szerettem.
 Szép volt, mint a tavasz, s a melle hegye olyan volt, mintha egy méhecske tanyázna rajta. Egy márványdarabbal elégítettük ki egymást, mely a két végén fasz formára volt faragva. Nem tudtunk betelni egymással, s úgy vonaglottunk egymás karjaiban, eszeveszetten üvöltve, habzó szájjal vonyítva, mint két kutya, mely egy csonton marakodik.
Egy szép napon az angol megőrült; azt hitte, hogy ő a sógun, és seggbe akarta baszni a mikádót.

Elvitték, én meg kurva lettem a barátnőmmel együtt, mígnem beleszerettem egy szép szál, csupasz bőrű német fiúba, akinek kimeríthetetlen volt a hatalmas szerszáma.
Vert, én meg sírva csókolgattam. Aztán mikor már jól eldöngetett, alamizsnaként odavetette a faszát, én meg úgy élveztem rajta, mint egy tébolyult, és teljes erőmből szorongattam.
Egy nap hajóra szálltunk, elvitt Sanghájba és eladott egy kuplerájosnak. Aztán otthagyott engem az én szép Egonom, elment, vissza se nézett, én meg ott maradtam reményvesztetten a bordélyházi lányokkal, akik csak nevettek rajtam.
Megtanítottak a szakmára, de ha egyszer sok pénzem lesz, akkor mint becsületes nő nekivágok a világnak, s megkere- sem az én Egonomat, hogy még egyszer a hüvelyemben érezhessem a péniszét, s úgy haljak meg, hogy közben a rózsaszínű japán fákra gondolok.
A pici japán lány feszes derékkal, komoly arccal kilibbent a szobából, Mony pedig, szemében könnyekkel, azon tűnő- dött, hogy milyen törékenyek az emberi kapcsolatok.

Ekkor harsány horkolás ütötte meg a fülét, hátrafordult; a néger nő s L'Obasso szűziesen aludtak egymás karjaiban, de még így is szörnyűségesek voltak. Kornélia nagy segge felmeredt a levegőbe, s visszatükrözte a nyitott ablakon át besütő holdvilágot. Mony kihúzta a kardját a hüvelyéből, s beleszúrt a hatalmas mócsingba.
A nagyteremben is ordítoztak. L'Obasso és Mony kijött a néger nővel. A teremben hatalmas füst gomolygott. Néhány goromba részeg orosz tiszt tántorgott be a helyiségbe, s iszonytató káromkodások közepette rávetették magukat a kupleráj angol nőire, azok meg annyira undorodtak az ocsmány martalóc pofájuktól, hogy csak úgy röpködtek a Bloodyk és Damnedek.
L'Obasso és Mony elnézte egy darabig, hogyan erőszakolják meg a kurvákat, aztán mikor a kollektív seggbe kúrás már elképesztő méreteket öltött, faképnél hagyták Adolphe Terre-t és Tristan de Vinaigre-t, akik kétségbeesve próbáltak rendet teremteni, s esetlenül csetlettek-botlottak női szoknyáikba gabalyodva.

Ugyanebben a pillanatban lépett be Stössel tábornok, s mindenki haptákba vágta magát, még a szerecsen nő is.
A japánok megindították az első rohamot a körbezárt város ellen. Mony szívesen visszament volna, hogy megnézze, mit csinál az elöljárója, ám ekkor vad kiáltozás hallatszott a városfal felől. Katonák hoztak egy hadifoglyot. Szép szál német fiatalember volt, a külső védősáncoknál találtak rá, éppen hullákat fosztogatott.
- Nem vagyok tolvaj. Szeretem az oroszokat, azért jöttem át bátran a japán arcvonalon, hogy felajánljam szolgálataimat, mint buzikurva, hímringyó és köcsög. Biztos nincs elég nőjük, gondoltam, besegítek egy kicsit!
- Halál rákiáltozták a katonák-, halál rá, kém, martalóc, hullarabló! 
A katonákkal nem volt tiszt. Mony előlépett, és magyarázatot kért.
- Téved - mondta az idegennek -, van nőnk bőven, maga viszont lakolni fog a bűnéért. Seggbe fogják dugni, ha már annyira ragaszkodik hozzá, mégpedig ezek a katonák, akik elfogták, aztán karóba húzzuk. Úgy fog meghalni, ahogy élt, a moralisták tanúsága szerint az a legeslegszebb halál.
Neve?
- Egon Müller - felelte a férfi remegve.
- Nagyon jó - monta Mony szárazon -, maga Yokohamából jött, s igazi emberkereskedő módjára szégyenszemre áruba bocsátotta kedvesét, egy japán lányt, név szerint Kirejmut. Maga egy buzeráns, kém, emberkereskedő, hullarabló, kell több? Bitófát ide, ti meg, katonák, basszátok seggbe... Nem terem mindennap ilyen szép alkalom.

Levetkőztették a szép Egont. Gyönyörű fiú volt, a melle úgy domborodott, mint egy hermafroditáé. A katonák gyönyörködve húzták elő sóvár vesszejüket.
L'Obasso nagyon meghatódott, könnyezve kérlelte urát, hogy kegyelmezzen meg Egonnak, ám Mony hajthatatlan volt, s csak azt engedélyezte csicskásának, hogy leszopassa magát a bájos ifjúval, aki feltartott fenékkel fogadta be a sugárzó faszokat tág végbelébe, miközben a katonák jámbor haramiák módjára, zsoltárokat énekelve örvendeztek a zsákmánynak.
Közben felállították a vaskarót, hogy majd arra ültessék a pederasztát.
Miután az összes katona seggbe dugta a foglyot, Mony odasúgott valamit L'Obassonak, aki még mindig nem ocsúdott föl a szopás okozta révületből.

L'Obasso visszament a kuplerájba, s hamarosan Kirejmuval, a fiatal japán kurvával tért vissza, aki nem értette, mit akarnak tőle.
Hirtelen észrevette Egont; fel volt peckelve a szája, nemrég ültették fel a vaskaróra. Ahogy vonaglott, úgy hatolt bele apródonként a karó a hátsó felébe; elöl állt a fasza mint a cövek.
Mony széles mozdulattal rámutatott Kirejmura; a kicsi nő csak nézte, nézte karóba húzott kedvesét, s szemében rémület, szerelem és szánalom keveredett mélységes kétségbeeséssel. A katonák levetkőztették, s pici madártestét ráemelték a haldoklóra.
Széttárták a szerencsétlen lábát, s a duzzadt fasz, melyre annyira vágyott, ismét beléhatolt.
Szegény kis együgyű lelkével nem értette, mivégre a barbárság, de a mindent betöltő fasznak nem tudott ellenállni. Elvesztette az eszét, vonaglani kezdett, s minden egyes lökéssel lejjebb és lejjebb lökte szeretője testét a karóba.
Egon kilövellte lelkét.
Furcsa zászló volt a felpeckelt szájú férfi, meg a rajta fülig érő szájjal vonagló nő!... Sötét tócsába gyűlt a vér a karó tövében.
- Katonák, üdvözöljétek a halálba menőket - kiáltott
Mony, aztán Kirejmuhoz fordult: - Teljesítettem óhajodat... Most éppen virágzanak a fák Japánban, s a szerelmesek a hullongó szirmok rózsaszínű havában andalognak.

Majd rászegezte pisztolyát, és golyót röpített a fejébe; a kis örömlány agyveleje a tiszt arcába freccsent, mintha le akarta volna köpni hóhérját.