A poszt címe a Belga Hús című eposzából van, semmi köze a következő videóhoz, de ez jutott eszembe. De különben valahogy mindig ez jut eszembe, ha ilyen-olyan performanszokkal, bizarr szexvideókkal, vagy akármivel találkozok ami kicsit megzavar és nm tudom, hogy amit látok az most művészet, pörformansz, erotika, pornó,  gyilkosság, ezek keveréke esetleg valami teljesen más.... 

Néha ellátogatok egy buzi nekrofilekneknek fenntartott kis fóruma, ahol igazán érdekes dolgokat szoktam látni. Onnan valók ezek az alkotások is, a legjobbakat természetesen a végére hagytam, de majd látni fogja, (aki kicsit is ért a művészetekhez), hogy igazi gyöngyszemek ezek, remélem az akotások egyszer hazánkba is elkerülnek. Méltó kiállítási támája lehetne ez, a már unalomig ismételt csendéletek,  pucér nők és tájképek után a Nemzeti Múzeumnak is.

Aki nem ismerné fel az első képet, az szégyelje magát annak elmondom: igen, ő Veronica Moser, a szívszerelmem!

Mivel ez a blog a szívem csücske mióta nincs BIzarr blog, ezért szeretném ha ez a remekmű itt is kinn lenne. 

Köszönet a következőknek: Gangareananak a rég keresett linkért, Vali főkancellárnak a gyönyörű szép zenéért, és elsősorban Trixnek, aki megvágta a videót. Na meg nekem, aki kiposztoltam. ^^

Bizonyára mindenki emlékszik a nagysikerű, Kovács Tibor féle lakberendőzői sorozatra. Bizonyára már minden, ott javasolt praktikus tárgyat beszereztetek, csak úgy, mint jómagam. Egy dologról mégis beszélnem kell még nektek hiánypótló jeleggel. Az, hogy hasznos, funkcionalista, praktikus holmikkal vesszük magunkat körbe, arra a "szükséges de nem elégséges" kifejezés illene legjobban. Mire is gondolok? Természetesen a művészi esztétikumra, mely a lelket szárnyalásra készteti, gondolatot ébreszt, és gyönyörködtet egyszerre. Ami előtt szívesen merengünk el órákig a nappaliban ülve. Ebben a posztben szeretnék néhány olyan képzőműveszeti alkotást, egészen pontosan festményt bemutatni nektek, amiket trú puruttyaművészek festettek,  fine puruttyartra  vágyódók nagy örömére és megelégedésére. 

Figyelem! Az alábbi alkotások meztelenséget is tartalmaznak, ezért kérem a kiskorú olvasókat, majd csak azután nézzenek vissza, miután betöltötték a 18. életévüket.  Köszönöm a figyelmet.

A kis Melati Suryodarmot 1987 szeptemberében látta meg a napvilág egy eldugott Afrikai koszfészekben. Olyan éhező afrikai kisgyerek volt, mint akármelyik éhező afrikai kisgyerek. Kedvenc költője Babits Bihály Ady Endre, kinek Álmodik a nyomor című nagyepikai művét teljesen magáénak érzete, mikor első tejben-vajban fürdős álmai után lucskosan ébredt reggelente. Ezen álmok hatására Melati elhatározta, hogy megvalósítja álmait, lélekvesztőn az Egyesült államokba hajózott, majd 2010-ben nőül ment Robert Sultz vajmágnáshoz. Jelenleg a New Yorki art múzeum munkatársa, nemrég jelent meg könyve a "Fetisizmus és művészet, no meg a vajh!" címmel.

Következő tanulságos előadásban Melati apatejből köpült vaj segítségével, tácban meséli el nekünk az életét. Majd látni fogjuk, hogy milyen keserves és gyötrelmes is maga az életút, valamit vegyük észre ezt a gazdag metafóra és szimbólumrendszert, ami a tánczot átszövi. Szegény asszony elesik, elcsúszik azon, ami világot jelenti számára, és mégis.... EZ maga boldogság. Drámai pillanatoknak, ellentmondó, ambivalens érzelmek egymásrafeszülésének lehetünk most tanúi. (Az első másfél perc ugorható, viszont a mobiltelefonokat kérlek ne felejtsétek el kikapcsolni!)

Ennyi lett volna most a bemutatkozó kis villámposztom. A jövőben azonban további - magamról és a világ puruttyáiról szóló - rövid, audiovíziós audiovizuális beszámolók következnek, ha minden igaz.

Szerencsére Mr. Photoshopmágus nem tétlenkedett,  és most múltkori alkotásai után újabbal rukkol elő, ezúttal pöcsös verzióban.
Nézzük hát meglepő és mulatságos képeit:

A gonosz amerikai katonák elkapták ezt a fiatalambert és valamilyen gonosz, imperialista céloktól vezérelve tűzre vetették. De a csodálatos észak koreai népet nem akármilyen fából faragták. Nézzétek ezt a hősi, sőt sztoikus arcikifejezést ezen a bátor mártíron, miközben a forró lángok halálra marják!
Ez a poszt igazából csak emiatt a kép miatt született, de ha benézetek, további képeket nézhettek kutyukákról, kisbabáról, fogászati beavatkozásról, és más érdekességekről, ami az észak-kóreai nép hétköznapjait jellemzi.

Nem találok szavakat. De elnézegetném egész nap, ha tehetném!