Ezek meg csak úgy bónusznak:
A kis Melati Suryodarmot 1987 szeptemberében látta meg a napvilág egy eldugott Afrikai koszfészekben. Olyan éhező afrikai kisgyerek volt, mint akármelyik éhező afrikai kisgyerek. Kedvenc költője Babits Bihály Ady Endre, kinek Álmodik a nyomor című nagyepikai művét teljesen magáénak érzete, mikor első tejben-vajban fürdős álmai után lucskosan ébredt reggelente. Ezen álmok hatására Melati elhatározta, hogy megvalósítja álmait, lélekvesztőn az Egyesült államokba hajózott, majd 2010-ben nőül ment Robert Sultz vajmágnáshoz. Jelenleg a New Yorki art múzeum munkatársa, nemrég jelent meg könyve a "Fetisizmus és művészet, no meg a vajh!" címmel.
Következő tanulságos előadásban Melati apatejből köpült vaj segítségével, tácban meséli el nekünk az életét. Majd látni fogjuk, hogy milyen keserves és gyötrelmes is maga az életút, valamit vegyük észre ezt a gazdag metafóra és szimbólumrendszert, ami a tánczot átszövi. Szegény asszony elesik, elcsúszik azon, ami világot jelenti számára, és mégis.... EZ maga boldogság. Drámai pillanatoknak, ellentmondó, ambivalens érzelmek egymásrafeszülésének lehetünk most tanúi. (Az első másfél perc ugorható, viszont a mobiltelefonokat kérlek ne felejtsétek el kikapcsolni!)
Ennyi lett volna most a bemutatkozó kis villámposztom. A jövőben azonban további - magamról és a világ puruttyáiról szóló - rövid, audiovíziós audiovizuális beszámolók következnek, ha minden igaz.
Na jó, nem hazudok. Inkább hallgatom ezt mint a magyar könnyű "zenészeket"
Pár napja az Alpokban jártam, ahol nagyon jól éreztem magam. Miért? Mert ahogy látjátok, sehol egy teremtett lélek, sehol egy irritáló, idegbaszó, faszkalap embertársam sem volt. Így nyugodtan kacaghattam a saját poénjaimon, önfeledten örülhettem magamnak, boldogan ugrándozhattam a hegyek között, és élvezhettem a saját magam társaságát, vagyis az egyetlen emberét, akit elviselek, és az egyetlen ember aki engem elvisel.
Headbang a végén odabasz?
VBK Puruttya - Archiv