Egyik délután az egyik bevásárlóközpontból egy nő lépett ki, mikor már végzett a nagybevásárlással. A vásárlás után persze nagyon jó kedve volt. Sietve az autójához ment, és mindent amit vett bepakolta a csomagtartóba. Amikor ezzel is végzett, lecsukta a csomagtartót, és azt vette észre, hogy egy öregasszony áll a kocsi mellett.

Az öreg hölgy meg is szólította a nőt: „Lenne hozzám annyira kedves, és haza tudna vinni? Nekem nincsen autóm, és egész nap gyalogolnom kellett.” A nő így felelt: „Persze, boldogan.” Így hát kinyitotta az ajtót, hogy a néni beszállhasson. Ahogy azonban elindult a vezetői oldal felé, valahogy nagyon kényelmetlenül érezte magát. Ezért amikor beszállt a kocsiba, belenézett a pénztárcájába és azt mondta: „A fenébe, nem találom a bankkártyámat. Visszamegyek és megnézem, nem-e találta meg valaki.” A néni azt mondta, hogy ő addig majd a kocsiban vár.

A nő visszament az épületbe, hogy segítséget kérjen. Amint találkozott egy biztonsági őrrel, elmesélte neki a történteket. A kocsihoz már az őrrel együtt ment vissza, ám az utas oldali ajtó tárva-nyitva volt. Az ülésen csak egy bevásárló tasakot találtak, azt, ami előtte az öregasszonynál volt. A tasak tartalma nem volt más, mint egy női ruha és egy ősz hajú paróka, ezen kívül egy hatalmas henteskés, egy videókamera és egy tekercs ragasztószalag.

###

A 2. világháború utáni Berlinben az emberek szegények voltak, az ellátás szűkös volt, nem csoda, hogy mindenki éhes volt. Abban az időben az emberek között annak a lánynak a története keringett, aki a berlini tömegben egy vak emberrel találkozott. A lány meg is szólította a vak férfit, aki egy szívességet kért tőle: legyen szíves segítsen, és vigye el helyette a levelét arra a címre, ami a borítékra van írva. A cím amúgy is útba esett a lánynak hazafelé, így hát úgy döntött, megteszi az apró szívességet.

Már éppen elindult volna az üzenettel, de még visszafordult, hogy megkérdezze, nincs-e más dolog, amire a férfinak szüksége van. Viszont már csak azt látta, ahogy a férfi elsiet a tömegben, a koszos szemüvege és a fehér botja nélkül. Ezt természetesen elég gyanúsnak találta, ezért a lány inkább a rendőrségre ment.
Amikor a rendőrség kiment, hogy ellenőrizze a borítékon megadott címet, vérfagyasztó felfedezést tettek. Három hentes emberi húst dolgozott fel és adott el ételként az éhező tömegnek.

Hogy mi volt a borítékban, amit a férfi a lányra bízott? Egy egyszerű üzenet, melyben csak ez állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök.”

###

Pár hónappal ezelőtt egy sikeres természetfotós barátnőm úgy döntött, hogy néhány napot és éjszakát a városhoz közeli erdőben tölt egyedül. Az erdőről és az erdei állatokról akart képeket készíteni a lehető legtermészetesebb módon, amiket aztán a portfóliójába tehet majd. Egyáltalán nem félt az egyedülléttől, hiszen már számtalanszor túrázott egyedül a jó képek érdekében. Egy apró tisztás közepén verte fel a sátrát, és az egész napot fényképezéssel töltötte. Négy filmtekercs is megtelt a túra végére, de amikor előhívatta őket, 4 képet talált, amik eléggé felzaklatták. Ezek a képek ugyanis a sátor belsejéről készültek, az éjszaka kellős közepén, rajtuk az alvó barátnőm.

###

Tegnap előtt Csirkebubus szétosztott a szerkesztőségben a jutalékokat, amiket Ti az olvasók ajánlottatok fel kiskutyák meg kismacskák megmentésére, ami persze kamu volt, mert általában ezekből a lóvékból amiket kicsalunk mindenkiből, elkurvázzuk,eldrogozzuk, vagy kegyetlenül elveretjük magunkat valami dominával, ami nem olcsó, úgyhogy továbbra is támogassátok szorgosan a VBK kisállat menhely alapítványt! 

 Biztosan mindenki elgondolkodott már, hogy hogyan lettek a pöcsöslányok!

A pöcsöslányok története igazán felkavaró és egyben megbotránkoztató történet, de ha tudni szeretnéd, hogy hogyan keletkeztek olvasd végig! Annak érdekében, hogy ne csak sok fekete betűt lássál dobok pár képet is! De csak mert jó arcz vagyok!

Na szóval a sztori a következő: