Egyik délután az egyik bevásárlóközpontból egy nő lépett ki, mikor már végzett a nagybevásárlással. A vásárlás után persze nagyon jó kedve volt. Sietve az autójához ment, és mindent amit vett bepakolta a csomagtartóba. Amikor ezzel is végzett, lecsukta a csomagtartót, és azt vette észre, hogy egy öregasszony áll a kocsi mellett.

Az öreg hölgy meg is szólította a nőt: „Lenne hozzám annyira kedves, és haza tudna vinni? Nekem nincsen autóm, és egész nap gyalogolnom kellett.” A nő így felelt: „Persze, boldogan.” Így hát kinyitotta az ajtót, hogy a néni beszállhasson. Ahogy azonban elindult a vezetői oldal felé, valahogy nagyon kényelmetlenül érezte magát. Ezért amikor beszállt a kocsiba, belenézett a pénztárcájába és azt mondta: „A fenébe, nem találom a bankkártyámat. Visszamegyek és megnézem, nem-e találta meg valaki.” A néni azt mondta, hogy ő addig majd a kocsiban vár.

A nő visszament az épületbe, hogy segítséget kérjen. Amint találkozott egy biztonsági őrrel, elmesélte neki a történteket. A kocsihoz már az őrrel együtt ment vissza, ám az utas oldali ajtó tárva-nyitva volt. Az ülésen csak egy bevásárló tasakot találtak, azt, ami előtte az öregasszonynál volt. A tasak tartalma nem volt más, mint egy női ruha és egy ősz hajú paróka, ezen kívül egy hatalmas henteskés, egy videókamera és egy tekercs ragasztószalag.

###