A 2. világháború utáni Berlinben az emberek szegények voltak, az ellátás szűkös volt, nem csoda, hogy mindenki éhes volt. Abban az időben az emberek között annak a lánynak a története keringett, aki a berlini tömegben egy vak emberrel találkozott. A lány meg is szólította a vak férfit, aki egy szívességet kért tőle: legyen szíves segítsen, és vigye el helyette a levelét arra a címre, ami a borítékra van írva. A cím amúgy is útba esett a lánynak hazafelé, így hát úgy döntött, megteszi az apró szívességet.

Már éppen elindult volna az üzenettel, de még visszafordult, hogy megkérdezze, nincs-e más dolog, amire a férfinak szüksége van. Viszont már csak azt látta, ahogy a férfi elsiet a tömegben, a koszos szemüvege és a fehér botja nélkül. Ezt természetesen elég gyanúsnak találta, ezért a lány inkább a rendőrségre ment.
Amikor a rendőrség kiment, hogy ellenőrizze a borítékon megadott címet, vérfagyasztó felfedezést tettek. Három hentes emberi húst dolgozott fel és adott el ételként az éhező tömegnek.

Hogy mi volt a borítékban, amit a férfi a lányra bízott? Egy egyszerű üzenet, melyben csak ez állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök.”

###