Ha valaki nem tudná mit kell nézni, a negyedik képen a kedves helyszínelők a segítségünkre sietnek, rámutatva a lényegre. Ha valakit felizgatott volna a végén az a "halott vagyok mégis tragikusan bámullak" nézés, az nyalja meg a poszt végén található STD-s kurva valagát!
Majdnem fél évet jártam ezzel a lánnyal, de sajnos kihűlt bennem a kezdeti szerelem. Sajnos ő ezt, és szakításunkat képtelen volt elviselni, úgy érezte nics többé értelme az életének, ezért bánatában önkezevével vetett véget annak. Persze ezt is erotikusan, mert tudta, hogy az ilyesmi felizgat, és ezzel szeretett volna még utoljára kedveskedni. Isten veled Csilla!
Unalmas nyári reggelre ébredsz a 17. emeleten. Kitörlöd a csipát szemedből, kikászálódsz az ágyból, felteszed a kv-t, kimész pisálni, az egyik kezedben pirítós, az másikban a farkad. Aztán fogod a kv-t és kimész vele rágyújtani az erkélyre. Ejj, hát ez meg micsoda?
Peter Smedley, az ausztrál származású milliomos szállodatulajdonos június 14-én (kedden) vetett véget az életének. Mivel egy olyan idegrendszeri betegségben szenvedett, ami tartós bénulást okozott volna nála, úgy döntött, hogy az eutanáziát választja, amíg még uralni tudja a testét, és döntéseit.
Évek óta hiába kampányolt azért, hogy Angliában engedélyezzék ezt azoknak, akik halálos betegségben szenvednek, úgy döntött, hogy egy, az eutanáziával nyíltan foglalkozó svájci klinikán vet véget az életének. Életét és aztán a halálát is a BBC egy egyórás dokumentumfilmben mutatta be. A műsort természetesen óriási felháborodást keltett Angliában, már az adás egy órája alatt több, mint ezer feljelentés érkezett a BBC ellen, ami a végtelenül álszent nézők szerint az öngyilkosságot reklámozza.
Szerintem ez jó dolog, és az embernek igenis legyen joga ahhoz, hogy halála körülményeiről is "rendelkezzen" ne csak a hagyatékáról. Persze nem arra gondolok, mikor valakit szerelmi csalódás ér, vagy hasonló "hülyeség", őket nyilván nem kell a halálba segíteni. Hanem azokra, akik tudják, hogy nincs sok hátra, testileg-szellemileg le fognak épülni, vagy utolsó hónapjaikat kínszenvedésben és fájdalomban kell leélniük. Miért csak az élethez van jogunk? Nem lenne nekik is jobb és emberségesebb, (ha úgy döntenek), hogy szeretteik körében, altatókkal szépen átalukálják magukat az örökkévalóságba? Miért baj ez? Nem értem miért tabu a halál, mikor az élet része, miért kell szemérmesen hallgatni róla. Ezek az emberek talán azt hiszik, hogy örökké fognak élni? Örülök, hogy ennek a fickónak sikerült elérnie azt, amit szerintem keveseknek. Élt 72 évet, nyugodjék békében.
Így is lehet celebbé válni... Történt egy napon, egészen pontosan 2010 október 11-én, hogy egy 21 éves svéd srác, Marcus Jannes egy svéd fórumon (Flashback.org) LurifaxFlux nickkel jelentte be öngyilkossági szándékát. Helyi idő szerint 11:51-kor. Tervét nem sokkal később sikerrel végre is hajtotta. Mindezt pedig élő adásban nézhették végig a fórumozók. Nem ő volt az első, nem is az utolsó, de kétségkívül a legérdekesebb, aki real time közvetítette saját halálát.