Peter Smedley, az ausztrál származású milliomos szállodatulajdonos június 14-én (kedden) vetett véget az életének. Mivel egy olyan idegrendszeri betegségben szenvedett, ami tartós bénulást okozott volna nála, úgy döntött, hogy az eutanáziát választja, amíg még uralni tudja a testét, és döntéseit.

Évek óta hiába kampányolt azért, hogy Angliában engedélyezzék ezt azoknak, akik halálos betegségben szenvednek, úgy döntött, hogy egy, az eutanáziával nyíltan foglalkozó svájci klinikán vet véget az életének. Életét és aztán a halálát is a BBC egy egyórás dokumentumfilmben mutatta be. A műsort természetesen óriási felháborodást keltett Angliában, már az adás egy órája alatt több, mint ezer feljelentés érkezett a BBC ellen, ami a végtelenül álszent nézők szerint az öngyilkosságot reklámozza.

Szerintem ez jó dolog, és az embernek igenis legyen joga ahhoz, hogy halála körülményeiről is "rendelkezzen" ne csak a hagyatékáról. Persze nem arra gondolok, mikor valakit szerelmi csalódás ér, vagy hasonló "hülyeség", őket nyilván nem kell a halálba segíteni. Hanem azokra, akik tudják, hogy nincs sok hátra, testileg-szellemileg le fognak épülni, vagy utolsó hónapjaikat kínszenvedésben és fájdalomban kell leélniük. Miért csak az élethez van jogunk? Nem lenne nekik is jobb és emberségesebb, (ha úgy döntenek), hogy szeretteik körében, altatókkal szépen átalukálják magukat az örökkévalóságba? Miért baj ez? Nem értem miért tabu a halál, mikor az élet része, miért kell szemérmesen hallgatni róla. Ezek az emberek talán azt hiszik, hogy örökké fognak élni? Örülök, hogy ennek a fickónak sikerült elérnie azt, amit szerintem keveseknek. Élt 72 évet, nyugodjék békében.