Legelőször is azt szögezzük le, hogy a zoofíliát nem zúnak, hanem zoo-nak ejtjük. A másik, hogy különbség van a "bestiality" és a "zoosexuality" között, az előbbiek inkább csak szexuális tárgyként tekintenek az állatokra, az utóbbiak kvázi párkapcsolatot vizionálnak velük, kölcsönös (!) szeremmel, gyengédséggel, miegymással. Ők szeretnék, ha elfogadná őket e társadalom, és kapcsolatukat az állatokkal "szexuális orientáciová" minősítenék, mint ahogy a heteroszexualitás és a homoszexualitás is szexuális orientáció (irányultság).

Ma egy brit dokumantumfilmet fogunk megnézni,  a szöveg csak azt mondja el, mi van a filmben, szóval, aki érti, az csak vegye elő a popcornt és nézzen okosan! 

A riportalanyok: Mark Matthews, Hani Miletski, Jerry Springer (archive footage), John Money, Jeffrey Masson. (rendezte: Christopher Spencer)

Nagy Brittaniában, csakúgy mint a nyugati világ nagy részén, illegális a az állatokkal való szexuális kapcsolat létesítése.  Missouri állam egy erdős tájékán élnek főhőseink egy lakókocsiban. "A szex csak egy lehetőség, nem kell állandóan azt csinálni. Nagyon élvezem, rettentően hiányozna, de nem csak erről szól". Egy másik pali elmondja, hogy van egy kan és szuka kutyája és egy lányszamara. A szukakutya a barátnője, akinek elvesztése olyan lenne számára, mint másnak elveszítenie a barátnőjét. A fél szemére vak Mark  tulajdonában van ez a lakókocsi és Pixel nevű pónilovacskájával él, akivel 5 éve házasodott össze. A felesége meg kinn él az udvaron, na mindegy... :) Mark azt mondja, megfizette az árát annak, hogy most ezt az életet élheti, de sok barátja elfogadta, hogy ő ilyen.

A gyerekei is elfogadják valahol, de erről a témáról nyilván nem beszélgetnek vele valami szívesen, és nem szeretik, ha Mark erre emlékezteti őket. Amit Mark és zoofil haverjai csinálnak még Amerika 2/3-áben is illegális dolog. Ők sem véletlenül költöztek éppen Missouriba. Manapság már sokféle szexuális devianciát tolerálunk, a zoofilia még mindig elutasítják, noha az egyik legősibb parafília. De ez sosem nem szüntette meg a zoofilia létezését, csak "underground" státuszban tartja. Markot meghívták a Jerry Springer Showba, miután összeházasodott a pónijával. Ez lett volna az első alkalom, hogy valaki nyilvánosság előtt beszéljen erről a dologról. A felvétel el is készült, azonban a nyelves csók és maga a téma még ennek a showműsornak is sok lett volna, ezért sosem került adásba. A szóbeszédet azonban nem lehet megállítani, a kisváros lakóihoz is hamar eljutott a hír. Két ártatlan állatkitömőről is elindult a pletyi, hogy bizonyos dolgokat csinálnak ezekkel az állatokkal. Mark és Tom órákat tölt az interneten, a világ zoofíljaival beszélgetve. Az itt élő arcok is így ismerkedtek össze Markkal.

Az internet megjelenése előtt szinte lehetetlen volt társakat találni, mára már kiterjedt közösséget alkotnak. Tulajdonképpen senki nem tudja, vajon hány zoofil él a világon. Az 1950-s évekban a híres Alfred Kinsy csinált valami felmérésfélét ezzel kapcsolatban is, de csak a bestialitás (gyakorlatilag a zoofília szex része) témáját vizsgálgatta és az jött ki neki, hogy háromból egy vidéki fiúnak már volt valamiféle szexuális kapcsolata az állatokkal. Mark 16 éves kora körül érzett először szexuális izgalmat állat iránt. Egyik nap egy jó barátjával lovagoltak, majd megkérték, hogy kefélje le (nem pedig meg :P) a lovat.

A póni egyszer csak felcsapta a farkát, és akkor villant be valami Mark agyába, mikor meglátta a "pónipuncit", főleg mikor azt meg is érintette. Próbált ő nyomulni nőkre, meghívta őket egy shake-re, ilyesmi, de mindig azzal rázták, le, hogy most nem érnek rá, majd máskor, aztán ez a bizonyos máskor sose jött el. Mikor aztán megtörtén ez a pónitapizás, nem érzezte gáznak amit csinál, inkább különlegesnek, többnek érzete magát. Ezután már nem is bánkódott a lányok miatt, ezt az új világot sokkal izgalmasabbnak, jobbnak látta. Később mégiscsak megházasodott, és két gyereknek lett az apja, családját pedig villamosmérnökként tartotta el. A lovak iránti szenvedélye azonban nem csökkent, és családfőnek lenni pedig túl nagy nyomás volt, nem tudta a dolgot kezelni. Nyolc évvel a házasságkötés után elváltak. Felesége egy másik államba akart költözni a gyerekekkel együtt, Mark pedig kis híján kinyírta magát. Évekkel később írt egy könyvet az élményeiről. (The Horseman).

Ebben többek közt azt az éjszakát is leírja, mikor egy motelszobát bérelt ki, hogy ott végezzen magával, a beteges perverz alakkal. De ott gondolkodott el azon, hogy ha ezen a dolgon sehogy sem tud már változtatni, mi lenne, ha elfogadná magát és végre önmaga lehetne. Ennek örömére meg is vette élete első lovát, Cherry-t. "Ez a kis póni mentette meg az életemet," sikerült mellette átvészelni a következő szörnyű időszakot. Másfél évig életek együtt. Nem csak szexeltek, Mark beleszeretett a póniba és hihetetlenül boldognak érezte magát, mintha olyan súlyos láncok szakadtak volna le róla, amik létéről nem is tudott. Aztán a póni megbetegedett és hamarosan meghalt. Sokan azt gondolnák, hogy ez az egész egy megfutamodás, mert nem volt sikere a nőknél. Ő azt mondja nem képes az emberi kapcsolatokból adódó bonyodalmakat kezelni, ezért van meg sokkal jobban egy ló társaságában. A nőkkel való kapcsolata végül mindig játszmázásokba, versengésbe, veszekedésbe csaptak át. Ebből végül elege lett és úgy érezte ilyesmire neki baromira nincs szüksége. Ez volt hát Mark története, de nem biztos, hogy ezt a sémát minden zoofilre rá lehet húzni. Sok pszichológus véli úgy, hogy a gyermekkori élmények igencsak meghatározók.

John Money pszichológusnak van egy un. "Lovemap" elmélete. Mindenkinek van egy ilyen szerelemtérképe vagy milye, ahol pozitív és negatív élmények hatására még fiatalkorban leképződik egyfajta kép vagy inkább séma, amire a libidó fókuszál. Elmeséli egy esetét egy női klienséről akit sokszor zártak be a pincébe, ahol a bácsikája állandóan molesztálta. Ez a kislány is már eleve egy incest viszonyból született. Egyetlen társa egy kiskutya volt... Ez is egy magyarázat lehet, persze nem minden zoophilt molesztáltak gyermekkorában. Hani Miletski szerint nem létezik egzakt válasz a kérdésre. Ez vezette őt oda, hogy azt állítsa, a zoofília nem szexuális zavar. Ezen a téren szerinte a zoofília olyan mint a homoszexualitás, vagyis egyfajta szexuális orientáció. A homoszexuális emberek spektruma is olyan széles, hogy szinte semmi közöset nem lehet elmondani róluk azon kívül, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. A zoofil embereket is csak azon alapon lehet egy csoportba sorolni, hogy állatokhoz vonzódnak. [hát én nem vagyok a téma szakértője, de ezt kizártnak tartom, valószínűleg Kinsey sem véletlenül talált több delikvenst a tanyákon... azt sem tudom elképzelni, hogy valóban ne lennének felülreprezentálva a szexuálisan abuzált személyek, személyiségzavarral, mentális megbetegedéssel küzdő emberek, vagy hogy ne lenne iskolázottság, lakóhely, kor, nem, stb szerinti megosztottság. Szerintem ez a Miletski nagyon szubjektívan kezeli a témát...].

Nebraskában vagyunk, ahol megismerhetünk egy újjabb zoophil asszonykát, Sarah-t. Mikor először gondolta, hogy mi lenne, ha levenné a ruháját, és kipróbálná milyen úgy a kutyája szőre, mikor érintkezik a bőrével, hát az nagyon meglepő érzés volt. Már egy ideje foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen sokan nem veszik le sose a ruhájukat, és nem próbálják ki milyen érzés úgy az állat bundájának érintése. Mikor így lefeküdt az ágyba, Miles, a kutyája odabújt mellé, ő pedig átölelte. Reggel így, összeölelkezve ébredtek, Miles tappancsai a vállán voltak, az orruk meg összeért. A kutyus megnyalta az arcát, és olyan jó és meghitt volt érezni a bundáját és a teste melegét. - meséli a nebraskai hölgy. Olyan természetes volt, mintha csak egy szerető társ mellet ébredt volna, egyáltalán nem érezte ezt betegesnek, sőt. Sarah 36 éves volt, mikor férje gyanítani kezdte Milessel való kapcsolatának túl szoros voltát. Elhatározta, hogy kasztráltatja a kutyát... Ez a húzása volt az utolsó csepp a házasságuk poharába. Sarahnak van még egy pónija is, vele nem nagyon csinált semmi "olyat", még nagyon fiatal, "mint egy gyerek". [Sarah legalább nem pedó xD]. Ez a hölgy egyébként a helyi boltban dolgozik, itt senki sem tudja, hogy zoophil, csak annyit, hogy egy kényelmes középosztálybeli, városi életet adott fel, hogy itt éljen. A korábbi kapcsolataira visszagondolva, azokat nagyon frusztrálónak és nehéznek találja, de nem azért, mintha nem lenne társasági ember, sőt nagyon jól kijön az emberekkel.

De mikor a kutyája a combjára teszi a fejét, mikor otthon üldögél, az olyan meghitt dolog, ami nagyon boldoggá teszi őt, és amihez semmi sem fogható. Nem is lehet összehasonlítani egy emberi kapcsolattal. - mondja Sarah. Nagyon sok ember tart fenn szoros kapcsolatot az állatkájával, mikor azok meghalnak, szinte mintha egy családtagot vesztettek volna el. Viszont a szexuális kapcsolatnak csak a gondolata is a legtöbb gazdit elborzasztja, mert az állatkák, olyanok, mintha gyerekek lennének, vagy ténylegesen gyerekpótlékok lehetnek a gyermektelen embereknek. Dr. Jeffrey Masson szerint nagyon kevesen molesztálják a gyereküket és ők is azzal szoktak védekezni, mint a zoofilek, ti. a gyerekek nem tiltakoztak, ők is benne vannak a dologban. Szerinte ez csak illúzió. Mark ellenben azt mondja, pl Pixel sincsen megkötve, elszökhetne, agyon is rúghatná, vagy megharaphatná, a lovak korántsem védtelenek.

Dr. Jeffrey hozzáteszi, hogy olyan állatokról beszélünk, akiket már nagyon régen háziasítottak, azért vannak, hogy minket boldoggá tegyenek. [mondjuk ebben azért igaza van, egy lovat is simán halálra lehet hajszolni, nem fogja ledobni az embert, csak összeesni a végén]. Aztán előjön a szokásos "nem tud belegyezni" dolog is. Lehetséges az, hogy Sarah is félreérti kutyája ragaszkodását? A válasz az, hogy mikor a kutya szexelni akar Sarah szerint úgy viselkedik, hogy azt semmi mással nem lehet összetéveszteni. Másik okos professzor szerint ezeket az állatokat csak kihasználják a saját szexuális vágyaik kielégítésére...

De senki nem kérdezi az állatokat, hogy akarnak-e minket szolgálni, akarják-e hogy megegyék őket, hogy egész életükben ketrecben, láncon tartsák őket, stb. De mikor arról van szó, hogy valaki szexel az állattal, rögtön fel vannak háborodva - mondja válaszul Miletski.

Mark vallásos környezetben nőtt fel, apja prédikátor volt. Aztán hallhatunk egy másik prédikátort egy Vidám Vasárnapnál is ütősebb összejövetelen, amint az Ótestamentumból idéz.

És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az. (3 Móz. 20,15.)

Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg. (3 Móz. 18,23.)

Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok. (3 Móz. 20,16.)

Az Assembly of God (Isten Gyülekezete) egyik tiszteletese szerint ezek az intelmek nem véletlenül jelennek meg már Mózes könyvében sem, mert a Jóisten már akkor tudta, hogy milyen dolgokat képes az ember elkövetni. A kereszténység előtti világban azonban másképpen álltak hozzá a témához. Valahol Svédországban igen egyértelmű ábrázolásokra bukkantak, melyek időszámításunk előtt kb. 3000 évvel véstek barlangfalra. Azt nem tudni, hogy valami spirituális rítus keretein belül történt az, ami történt, vagy bevett szokás volt-e. De az biztos, hogy az emberek és állatok közötti szex létezett. Az ókori Görögországból is igencsak szaftos képek maradtak ránk. Aztán ott van Léda esete is, akit Zeusz molesztált hattyú képében. (ezt sztorit még Rubens is megfestette). A kereszténység már nem lelkesedett az effajta interkurzusok iránt az 1500-s évekbeli metszeten pl láthatjuk a bűnös férfit a kutyáival lógni.

Angliában van az egyik legszigorúbb törvény. Az ezzel kapcsolatos jogszabályok nagyon keveset változtak 1861 óta, mikor is a kivégzést életfogytiglani börtön váltotta föl. A brit zoofileknek titokban kell tartaniuk az identitásukat.

Tizenéves kora óta foglalkoztatják az állatok a következő riportalanyt, aki valamiféle spirituális kapcsolatot is érzett a lovakkal, sokszor érzete úgy, hogy ő mélyen egy ló, vagy ló volt előző életében, valami ilyesmi. Amikor lovakkal szexelt, akkor kb. ő is lónak érzete magát. Szerinte ez neki nem választás kérdése volt, ő egyszerűen csak ilyen. Mark szerint a brit törvények egyszerűen nevetségesek, halálra vered a feleséged és elvágod a gyermekeid torkát, életfogytiglant kapsz, csakúgy mintha egy lóval egyepetyéznél. Úgy gondolja, amíg nem bántja az állatokat, nem okoz nekik fájdalmat, nem mások előtt csinálja, addig senkinek semmi köze köze hozzá hová rakja a péniszét. Sarah sem gondolja, hogy rosszat tenne, aki különben vallásos ember, és sokat imádkozik.

Nem kétséges, hogy ezek az emberek tényleg szeretik az állataikat, törődnek velük, stb., de mégis átlépnek egy határt. Mark és barátai a társadalom szélén élnek, nem valószínű, hogy ezt az életformát valaha is elfogadják. "Ha megnyomhatnék egy gombot, amire egyszer csak varázsütésre minden megváltozna" normális életet élhetne, érzelmileg, szexuálisan... ha lenne egy munkája, hogy a számlák miatt aggódjon állandóan, ő is hamburgert sötögethetne a hátsó kertben, a haverokkal szombatonként sörözhetne a footballmeccseket nézve, ilyesmik vagy választhatna a mostani zoofil élete között, a válasz: "Nem tudom, Isten bizony nem tudom". A film forgatása közben Mark Matthews belehalt a hepatitis C vírus okozta betegségébe. :(

A témában megjelent és mind a mai napig az egyetlen értelmes könyv: "Understanding Bestiality and Zoophilia"  (Hani Miletski)